Az utóbbi időszak egyik legforróbb témája a légiközlekedésben a low-cost long-haul, vagyis a hosszú távú diszkont járatok kérdésköre. Voltak a napokban rossz hírek is a témában, például a WOW Air csődje, a Norwegian pénzügyi gondjai, de pozitívumok is: az amerikai Jetblue bejelentette, hogy 2021-től járatokat indít Európába. Ha kíváncsi vagy arra, hogy milyen fapadossal egy hosszú, tengerentúli útra repülni ebből a cikkünkből megtudhatod!
A Norwegian üzemelteti a legtöbb tengeren túli diszkont járatot Európából, a skandináv gyökerű low-cost légitársaságnál próbáltuk ki ezt az utazási formát: az Egyesült Államokba, New Yorkba utaztunk.
A választás azért esett erre a légitársaságra, mert ez a cég kínálta a legjobb áron a tengeren túli repülőjegyet. Odaútra a legolcsóbb, LowFare nevű kategóriát választottuk, visszaútra viszont már LowFare+ repülőjegyet foglaltunk.
Budapestről odafelé oslói, visszaúton pedig koppenhágai átszállással utaztunk. A rövidebb távú, ráhordó járatokat Boeing 737-800-assal tettük meg. A Norwegian nem számít ultrafapadosnak, mint a Ryanair vagy a Wizz Air, inkább “prémium diszkontnak” nevezhető. Ez persze a jegyárakban is érezhető, ugyanakkor a norvégok a repülési, utazási élmény terén sokkal magasabb színvonalat képviselnek.
Óriási piros pont jár azért, mert ingyenes Wi-Fi-t biztosít az összes európai járatán, és egy 55x40x23cm méretű gurulós kézipoggyászt, plusz még egy kézitáskát is felvihetünk a fedélzetre, külön díj nélkül.
A hosszú távú járatokon a legújabb Boeing 787-esekkel repülhetünk. A Norwegian szélestörzsű flottája nagyon fiatal, átlagosan 2,5 éves.
Odafelé egyetlen kézipoggyásszal utaztunk, hiszen csak ezt tartalmazta a repülőjegy ára. Ezen kívül viszont tényleg semmi másra ne számítsunk!
A járat fedélzetén nagyon hideg volt, de nem kaptunk ingyen takarót (ez 5 USA-dollárba került), a LowFare jegy pedig a fedélzeti ellátást sem tartalmazza. Ülőhelyet a legolcsóbb kategóriában szintén nem lehet választani, de szerencsénk volt, mindkét úton ablak mellé ülhettünk.
Az ülések 3-3-3 elrendezésűek, mint tipikusan a Dreamlinereknél (bár van néhány kivétel 2-4-2-es elrendezéssel, például a Japan Airlines flottájában). Ennél a székkiosztásnál nincs túl szerencsés helyzetben az ablak melletti utas, ha ki szeretne menni a folyosóra. Az ülések 43 cm szélesek, hátradönthetők, a lábtér megfelelő méretű.
Annak ellenére, hogy a Norwegian „fapados”, nem éreztük azt, hogy minden centit ki szeretnének használni az utas kényelmének kárára.
A repülőgép, amellyel utaztunk, csupán 10 hónappal azelőtt állt szolgálatba, minden nagyon új és tiszta volt rajta. Az ülések hátulján található érintőképernyő tökéletesen működött, nem kellett erősen odanyomni az ujjunkat, hogy reakcióra bírjuk.
A szórakoztatórendszer a legújabb filmek és sorozatok széles skáláját kínálta, de klasszikus filmekből sem volt hiány. A képernyőn keresztül lehetett ételt rendelni, vagy vámmentes terméket vásárolni.
Az újabb generációs gépekre jellemző, változtatható színű és intenzitású hangulatvilágítás különösen tetszett, amelyet annak érdekében alkalmaznak, hogy enyhítse az időzóna-váltás hatásait, a jetlaget.
Ezen a járaton még nem volt ingyenes Wi-Fi, azonban a légitársaság idén januárban jelentette be, hogy hosszú távú járatain is elkezdi bevezetni az ingyenes internet-hozzáférést – egyelőre még csak a G-CKWP lajstromú gép utasai örülhetnek ennek.
Visszafelé már feladott poggyásszal utaztunk, illetve a fedélzeti ellátást is tartalmazta a repülőjegy ára, azonban ezzel nem voltunk maradéktalanul elégedettek, véleményünk szerint nem ér meg 30 eurót a felszolgált menü.
A főétel nem volt finom, a szendvics pedig nem volt igazán friss.
Kisebb nehézséget okozott, hogy a járat három órás késéssel indult New Yorkból, a rossz időjárási viszonyok miatt, ami vis major eseménynek számít, tehát nem kaphattunk érte kártérítést. A nagyobb gond az volt, hogy pont három óránk volt az átszállásra Koppenhágában. A légiutas-kísérők leszálláskor be is mondták, hogy engedjék előre azt a nyolc utast, akik Budapestre igyekeznek, azonban sajnos ez a segítség sem volt elég: lekéstük a csatlakozást.
Szerencsére az átszállójegy biztosította az átfoglalást, valamint szállást, ellátást és transzfert is. A dán főváros repülőterén leszállás után körülbelül három órát kellett várnunk, amíg elintéztek mindent: az új járatot, az ellátást, a hotelt és a taxit. Egy háromcsillagos hotelben szállásoltak el, amely ugyan messze volt a belvárostól, de a tengerpart gyalog is megközelíthető volt.
A hazajutással kapcsolatban egyébként több opció is felmerült: megvárhattuk a másnapi első járatot Budapestre (mi ezt tettük), de mivel az majdnem tele volt, ezért csupán négyen fértünk fel arra a gépre. A többi lemaradt utasnak előbb át kellett repülnie Oslóba, majd másnap onnan mehettek tovább Budapestre.
Összességében elégedettek voltunk a Norwegiannel, jó ár-érték arányt képviselnek.
A rövid távú járataik legnagyobb pozitívuma az ingyenes internet-hozzáférés, de ez hamarosan a hosszú távú járataikon is elérhető lesz. A transzatlanti úton kényelem szempontjából abszolút nem volt érezhető, hogy fapadossal utazunk, egyedül az utalt erre, hogy a fedélzeti ellátásért és takaróért is fizetni kellett, ha nem rendeltük meg előre.
