Nádas Tamás műrepülő világbajnok napjaink egyik legjobb magyar műrepülője, aki mondhatni későn, 28 évesen került kapcsolatba a repüléssel. A műrepülő karrier ezt követően indult el, és az elmúlt pár évben számtalanszor állt a dobogón hazai, illetve nemzetközi versenyeken, ezek közül szép számmal állt a dobogó legfelső fokán. Az AIRportal.hu szerkesztőségét otthonában fogadta a világbajnok egy interjú erejéig.
Mikor kezdtél el érdeklődni a repülés iránt?
Először egyáltalán nem érdekelt a repülés, 28 éves koromban, egy barátom unszolására kilátogattam a budaörsi repülőtérre, ahonnan egy kisgéppel vitt el a barátom néhány körre. Egy borzalmas Cessna-val repültünk, 5 méteren kinyílt az ajtó, amit be kellett drótoznunk, ezután 50 méteren kezembe nyomta a kormányt, hogy repüljek vele én. Ő azt hitte, hogy ettől megijedek, de nekem nagyon is tetszett. A repülés után rögtön meg is kérdeztem, hogy hol lehetne megtanulni ezt és kitől, erre azonnal, a helyszínen ajánlották nekem Darvasi Tamást, akivel később jó barátságba kerültünk. Aznap még 1,5 órát repültem oktatóval, annyira kedvet kaptam hozzá.
Hogyan kerültél a műrepülő pályára?
Gyakorlatilag annyira beleszerettem a repülésbe, hogy már az első pillanatban úgy gondoltam, hogy én műrepülni szeretnék. Ugye a pilóták nagy része csupán „két dimenzióban“, ún. talpon repül. Engem az érdekelt, amikor egy gép „három dimenzióban“ tud mozogni a levegőben, így döntöttem el, hogy műrepülni szeretnék.
Milyen képzésen kell átesni a műrepülőknek?
Amikor megszereztem a PPL (Private Pilot License) jogosítványt,
rögtön elkezdtem a műrepülő kiképzést. Ennek gyakorlatilag három állomása van, amely elkezdődik egy alapkiképzéssel, ahol az alapfigurákat tanuljuk meg. Itt 600 méterig lehet a géppel lejönni. Ezt követi egy középhaladó kiképzés, ahol az emberek nagy hányada kiszáll a képzésből, mert megjelennek a bátorságpróbák, a negatív figurák, amelyek el tudják venni a kevésbé elszánt tanulók kedvét. Az utolsó fázis a teljes műrepülő kiképzés, ahol már 100 méter a megengedett legalacsonyabb magasság, ezt elvégezve pedig kezdődhet a versenyzés.
Milyen típussal kezdted a kiképzést?
Legelőször Zlin Z-142-essel, azzal kezdtük az alapfigurák gyakorlását, a leborítást, harcfordulót és dugóhúzót. Ezt követte a Jak-52-es, ami valamikor a KGST országok vadászpilóta-kiképző gépe volt, ezután a Zlin-726-os, majd utána jöttek az együléses gépek, mint a Jak-55M, Zlin Z-50, CAP 232 és az Extra 230, 300 majd végül az Edge 540T.
Mi volt az első meghatározó élményed a műrepülő pályád során?
Az első nagy mérföldkő az együléses típussal való repülés volt, amellyel 2002-ben, 6 óra gyakorlás után Murska Sobotában indultunk a világbajnokságon. Előtte megkértem Bessenyei Petit, hogy mondjon véleményt, mit gondol így 6 óra repülés után érdemes-e nekivágni. Azt mondta, hogy valahol el kell kezdeni, tehát induljunk a versenyen. Talabos Gabival mentünk ki Szlovéniába, úgy, hogy nem is ismertük a szabályzatot, a Free Programot is kinn tanultuk be, egyszóval, csupán 6 óra repüléssel vágtunk neki a versenynek. 55 indulóból 52. lettem, ez nagy élmény volt, hiszen majdnem teljesen felkészületlenül sikerült magam mögé utasítani néhány versenyzőt.
Mi volt az első díjad?
2009-ben Karlovy Vary-ban a Q (qualifying) Programban ezüstérmet szereztem, a Free Programot pedig megnyertem, így összességében ezüstérmes lettem. Az Extra 300-at 2007-ben kaptam meg, és ezzel 2009-ben minden versenyen dobogón álltam. Ez volt az első sikerév, amikor már elhittem, hogy van keresnivalónk a nemzetközi seregben.
Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
Természetesen a világbajnoki aranyérmemre, amit 2012-ben, a nyíregyházi Advance világbajnokság Free Programját nyertem meg. Ezzel a számmal együtt világbajnok lettem.
Mi volt az eddigi legextrémebb vagy legveszélyesebb helyzeted?
2006-ban, Kalocsán egy bemutató közben csűrőkormány kétharmada szó szerint darabokra robbant.
Hogy sikerült ebből a helyzetből kikerülni?
Mondhatnék sok mindent, de elég annyit, hogy a jóisten velem volt…
Hogyan készülsz fel egy-egy versenyre vagy bemutatóra?
A felkészülés többrétű, van egyszer a fizikális edzés, ami nálam jégkorong, kerékpár és kite edzést jelenti. Fontos még a mentális edzés, ami agyban folytatódik, dr. Lénárt Ági, az olimpiai csapat sportpszichiátere segítségével. Ezek mellett természetesen maga a reptéri edzések, Talabos Gáborral és Borosnyai Karcsival.
(Fotó: Mihalik András – AIRportal.hu)
Általában mennyit repülsz egy felkészüléskor?
Felkészülés során tulajdonképp reggeltől estig a reptéren vagyunk, ebbe 2-3, nagyon ritkán 4 felszállás fér bele, de a negyedik már határeset. Ahhoz, hogy 15 percre felszálljunk, előtte 1,5 órát kell készülni rá agyban, valamint 1,5 óra a figurákat átnézni, melyiken kell még csiszolni. Tehát egy felszállás előtti felkészülés 2-3 órát elvesz. Nem is beszélve a két repülés közötti pihenőről és regenerációról, hiszen a következő felszálláskor már más feladatot kell elvégezni..
Mekkora felkészültség és tapasztalat kell egy extrém alacsony magasságú manőverhez?
Háton repülésnél 15 méteres magasságig aránylag hamar el lehet jutni, ez nyilván relatíve gyors folyamat, nem fél óra gyakorlás kell hozzá. De 15 méter után minden egyes méterért szó szerint meg kell küzdeni.
Észrevettük, hogy két repülődnek is azonos a festése, ez miért van?
A kék-piros festést én magam terveztem, ennek különleges szerepe van, ugyanis a versenybíráknak egy futam alatt a repülő minden mozdulatát figyelniük kell, a festés arra szolgál, hogy a géptörzs közepén lévő vastag csíkhoz tudjanak viszonyítani a bírók egy-egy figura megítélésénél, ez nekik és nekem is kedvező.
Gondolkoztál azon, hogy közforgalmi pilóta legyél?
Nem, bár nagyon szívesen vezetnék utasszállító repülőgépet. De nem lenne elég időm, hogy közforgalmi pilóta legyek.
Gyakran vezetsz kisgépet?
Persze, méghozzá egy IAR-823-ast, amivel a külföldi és belföldi ügyeket szoktuk intézni.
Tervezel repülőgépváltást a közeljövőben?
A kétüléses Extra-t szeretnénk együlésesre cserélni. Mivel minden együléses gép teljesítményben többet tud nyújtani, mint egy kétüléses, így ez nekünk is fontos szempont. Bízom benne, hogy ez a váltás megvalósul minél hamarabb!
Meddig tervezed még folytatni a pályafutásodat?
Amíg lehet és amíg örömet okoz, addig fogom csinálni. Én úgy gondolom, hogy a műrepülés alapvetően nem a fiatalok sportja, jelen kell lennie egy megfelelő agyi érettségnek, hogy abszolút biztonság mellett tudj repülni. Nemrég repültem Kovács Tibi bácsival, aki 78 éves létére félelmetesen jól repül…
