Végrehajtotta első repülését a közösen kifejlesztett nagysebességű helikopter, az SB-1 DEFIANT.
A tavaly év végén bemutatott típus első repülésére a floridai West Palm Beachen került sor március 21-én, azt azonban a gyártók nem közölték, hogy a gép mennyi időt töltött a levegőben és milyen sebességet ért el.
A technológiademonstrátort a Boeing a Sikorsky helikoptergyártó és annak anyavállalata, a főleg hadiipari vállalatként ismert Lockheed Martin közreműködésével hozta létre. A projektbe az amerikai fegyveres erők közösen kiírt programja, a Future Vertical Lift (FVL) nyomán fogott bele a három cég, a cél pedig öt különböző méretű, de számos ponton egyező forgószárnyas kifejlesztése.
Ehhez egy gyökeresen új konstrukcióval álltak elő, a koaxiális (két, egymás alatt ellentétes irányba forgó) főrotor mellett egy toló légcsavart is felszereltek a gép hátuljára, amelynek révén a várakozások szerint kétszer gyorsabban lesz képes repülni, mint a hagyományos helikopterek.
A nyilvánosságra hozott felvételek tanúsága szerint az első repülés során a toló légcsavart még nem működtették, és a gép nagyobb magasságba sem emelkedett.
Ehelyett alacsony magasságban a gép irányíthatóságát tesztelték a pilóták, a lebegésen és előre repülés közbeni forduláson kívül hátrafelé repülést is végrehajtottak vele.
Videó az SB-1 DEFIANT első repüléséről
David Koopersmith, a Boeing FVL-ért felelős alelnöke a repüléshez kapcsolódóan elmondta, az SB-1-es már most megmutatta, a képességfejlesztésben mekkora potenciál van.
Hozzátette, a DEFIANT-on alapuló jövőbeli gépek teljesítménye, mozgékonysága és sebessége teljesen új helyzetet teremthet majd a harcmezőn, és ezeket a lehetőségeket az amerikai hadsereg számára is szeretnék bemutatni.
Dan Spoor, a Sikorsky alelnöke pedig úgy nyilatkozott: elégedettek a repülés eredményeivel, és reményeik szerint a tesztprogram is hasonlóan sikeres és érdekes lesz.
Emellett elmondta, hogy az SB-1-est nagysebességű helikopternek tervezték, azonban legalább olyan jó, ha nem jobb teljesítményt képes nyújtani alacsony sebességű repülés és lebegés közben, mint a hagyományos típusok.
Az egyelőre egyetlen példányban létező típus az FVL prjojekt részeként először a Joint Multi-Role-Medium Technology Demonstrator programban vesz részt.
A gép bár még csak technológiademonstrátornak tekinthető, kialakítása egyetlen ma használt, piacon elérhető forgószányassal sem egyezik meg.
Az orosz Kamov tervezőiroda több típusán, például a Ka-26-oson vagy a Ka-52 Aligatoron is alkalmazta ezt a főrotor-kialakítást, hátsó tolólégcsavarral egyik gépet sem szerelték fel.
Ennek egyik nagy előnye, hogy nagyrészt kiegyenlíthető, vagy akár teljesen meg is szüntethető a rotor forgása által keltett reakciónyomaték, és ezáltal könnyebben irányítható a forgószárnyas.
Az elvégzendő tesztek során az amerikai fegyveres erők a gyártók közreműködésével alakítják ki a jövő helikoptereire vonatkozó követelményrendszerüket, és választják ki a győztes pályázót.
A végleges típusok első példányai a tervek szerint a 2030-as évek elején állhatnak szolgálatba, és kezdhetik el fokozatosan kiváltani a jelenleg üzemelő gépeket.
Másodszor fut neki a vetélytárs
Mint arról beszámoltunk, a Bell dönthető rotoros forgószárnyasa, a V-280 Valor nemrég rekordsebességet ért el, amikor egyik tesztrepülése során 518 kilométer per órára gyorsult fel.
A típus az SB-1-es vetélytársa az FVL programban, és az amerikai erők által már használt, de sokáig számos problémával küzdő típuson, a V-22 Osprey-n alapul. Utóbbit az 1980-as évek végére fejlesztette ki a Bell, de sokáig az új technológiai megoldásai miatt számos korai hibával, „gyermekbetegséggel” küzdött, így még az alapszintű bevethetőséget is csak a 2000-es évek második felében érte el.
A technológia alkalmazásának ennek ellenére másodjára is nekifutott a gyártó, a V-280-as pedig úgy tűnik, lényegesen jobban sikerült, még ha egyelőre csak demonstrátorként is.
Arról, hogy az amerikai erők melyik típus továbbfejlesztése és véglegesítése mellett teszik le voksukat, várhatóan csak évek múlva döntenek.
