Alexander Kava, egykori infrastruktúráért felelős miniszterhelyettes szerint nincs jövője az ukrán repülőgépiparnak, amely szerinte annyira megindult a lejtőn, hogy túl késő megállítani.
Kava 2014 és 2015 között volt Ukrajna infrastruktúráért felelős miniszterhelyettese, jelenleg iparági szakértőként dolgozik. Az ország rossz gazdasági helyzetéhez képest is erős kijelentése minap az ATO.ru-nak adott interjújában hangzott el, a légiipar jelenlegi állapotát elemezve.
Kava szerint Ukrajnában már a múlté ez az iparág, de legalábbis tetszhalott állapotban vergődik. Az utolsó sorozatgyártású repülőgép, egy Antonov An-158-as 2015 áprilisában hagyta el az összeszerelő csarnokot, és került a Cubana flottájába. Ugyanezen év januárjában fejeződött be az An-148 gyártása is, amelynek utolsó példánya napjainkban észak-koreai állami vezetők szállításában vesz részt.
A mostanra kialakult siralmas állapotokért nem egyetlen ember vagy vezetői csoport a felelős. A Szovjetunió széthullása után a megörökölt hatalmas ipari infrastruktúra hatékonyságát más-más elképzelések mentén próbálták fenntartani, de a tervek mindannyiszor elbuktak különböző okokból, lassú, de biztos leépülést eredményezve.
A politikus kiemelte, hogy már a múltbéli kompetenciák megőrzése is lehetetlen, elveszett a speciális tudás a szállítógépek tervezésében, és az iskolák feloszlásával a szakemberek képzése sem lehetséges napjainkban.
Emiatt aktív, nagy volumenű nemzetközi segítség és együttműködési megállapodások nélkül nem támasztható fel Ukrajna iparának ezen szegmense, de az 1980-as évek szintjén megragadt helyzet miatt még a kínaiak sem érdekeltek ebben, nemhogy más, még jobb helyzetben lévő országok és nagyvállalataik.
Vagyonelemek vagy szellemi termék felvásárlásában pedig maximum az Orosz Egyesített Repülőgépipari Konzorcium lehetne érdekelt az Antonov tervezőiroda vonatkozásában, de politikai okok miatt erre sincs reális esély még hosszabb távon sem.
A kétezres évek közepén kínálkozott ugyan egy potenciálisan mindkét félnek kedvező lehetőség az együttműködésre, az An-140 és -148-as típusok fejlesztése révén, de ez a két ország romló diplomáciai kapcsolata, kiemelten a kijevi döntéshozók politikája miatt kútba esett. Az egykori miniszterhelyettes szerint más területeken sem jobb a helyzet, most éppen az ország egy másik fontos gazdasági együttműködésében, az orosz gáz és kőolaj európai szállításban kezd kiütközni az öngyilkos politika.
A légiipar fejlesztésére már minden lehetőség elúszott, a magát nagyméretű áruk légi szállításából, saját fenntartású repülőgépekkel és légitársasággal fenntartó Antonovnál dolgozó szakemberek átlagos életkora ötven év, utánpótlás pedig nincs, az egyetemek már a külföldi piaci igények szerint folytatnak képzéseket.
Mindennek tetejébe a politikusok által is büszkeségnek tartott, mára 1-1 példányban üzemelő An-22 Antei és An-225 Mriya teherszállítók életkora 45 és 30 év, lassanként aktív szolgálat helyett már múzeumban a helyük, és nem húzható már évtizedekig az An-124-esek üzemeltetése sem.
