Ötven évvel ezelőtt, 1976. január 21-én teljesítette első kereskedelmi járatait a Concorde, megnyitva a szuperszonikus korszakot a polgári repülésben.
A típust ötven éve ezen a napon két légitársaság, az Air France és a British Airways egyszerre állította forgalomba.
Az Air France a Párizs–Rio de Janeiro útvonalon indította első Concorde-járatát, dakari közbenső leszállással. A gép 12:40-kor szállt fel, és 7 óra 26 perc alatt teljesítette az utat, mintegy négy órával gyorsabban, mint hagyományos szubszonikus típusokkal. Ugyanezen a napon a British Airways London és Bahrein között repült először a szuperszonikus géppel.
Az amerikai járatokat csak később, 1977-ben tudták bevezetni, mert az ottani hatóságok környezetvédelmi aggályokra és a típus zajszintjére hivatkozva eleinte megtagadták a leszállási engedélyét. A zöld jelzés megadása és a járat indítása után a London és New York közti út az addigi 8 óráról mintegy 3,5 órára csökkent.
A hangsebesség több mint kétszeresével, közel 18 ezer méteres utazómagasságon történő repülésre képes Concorde technológiai bravúr volt, de üzemeltetése gazdasági szempontból már a kezdetekben is korlátokba ütközött.
Magas üzemanyag-fogyasztása, alacsony férőhelyszáma, költséges és bonyolult karbantartása miatt a nyolcvanas évekre mindkét üzemeltető csak európai központjaik és New York közötti járatokra használták a típust. Sorsát az Air France gépének 2000. július 25-i párizsi katasztrófája, majd a 2001. szeptember 11-i terrortámadások miatt kialakult keresletcsökkenés pecsételte meg.
A polgári szuperszonikus repülést a Concorde 2003-as kivonása óta több cég is próbálja feléleszteni, ezen a téren a legígéretesebb vállalkozás az amerikai Boom Supersonic, projektjéről ezekben a cikkeinkben írtunk részletesen.
A Concorde-ról bővebben a típus szűzrepülésének 50. évfordulójára készült cikkünkben írtunk, egy másik cikkünkben pedig arról, hogy a 2003-as kivonásuk után mit lett a sorsa a máig ikonikus típus példányainak.
