„Üdvözöljük a legendás Aeroflot fedélzetén!” – ezzel köszönti az utasokat a járatok kapitánya az orosz nemzeti légitársaságnál. Egy Riga-Moszkva, illetve Moszkva-Budapest járat erejéig kipróbáltuk a fedélzeti szolgáltatásokat.
Nem indult valami fényesen közös életünk az Aeroflottal, bár kisebb részben a légitársaság hibájából. A járat egy órás késéssel érkezett meg Seremetyevóról rossz időjárás miatt, de a rigai információs rendszereken ebből semmi nem látszódott. De a biztonság mindenek előtt!
Az A320-as kabinjába lépve, a légiutas-kísérők üdvözlése után az első szokatlan, ám annál pozitívabb látvány a business osztály hatalmas foteljei. Európai hálózatos légitársaságon már hozzászoktunk, hogy az üzleti osztály csak annyiban különbözik a turistától, hogy a középső szék kimarad és nagyobb a lábtér. Na de nem itt! Hatalmas, kényelmes bőr ülések fogadnak 2-2 elrendezésben nagy lábtérrel.
A Premiernek hívott utasosztályon 21 hüvelyk (53,3 centiméter) széles székek találhatóak 38-as (96,5 centiméter) székközzel. Fejedelmi. Már csak a színét kellene szokni, mivel egyáltalán nem visszafogott: rikító sötétkék narancssárga varrással és övszíjjal.
Ugyanez a színösszeállítás fogad a turista osztályon is, ott már a klasszikus 3-3-as elrendezésben. A kabint 140 székes konfigurációt kapott, ebből 20 a business osztályon, a többi a turistán van.
A székek a turistán a jól megszokott, de nem a legújabb, legkeskenyebb Recaro ülések, hanem az eggyel korábbi, még vastagabb tömésű változat 45,7 centiméter szélességgel, 76-81 centis székközzel és állítható magasságú fejtámlával.
Az üléseken még egy eltérés van a többi européer céghez képest, a lehajtható asztal külső felületén is van egy viszonylag nehezen kihajtható pohártartó. Emellett a biztonsági öv csatjába nyomott Aeroflot logó csak hab a tortán.
Ha már szó esett a légiutas-kísérőkről: formaruhájuk visszafogott és elegáns, az ülések színével ellentétben klasszikus, sötétkék-fehér kombót használták. A hölgyeknek fehér kesztyű és fekete kalap is jár kiegészítőként.
Az Aeroflot kabintermékének Achilles-ina a fedélzeti magazin. Bár jó anyagra van nyomtatva, és tördelése is kellemes a szemnek, mindez mit sem ér, ha háromnegyede csak oroszul olvasható.
A mintegy 300 oldalas magazin elejére oda is van írva, hogy angol összefoglaló a 246. oldaltól. Néhány cikk zanzásított változata, olvasható mindegy 20 oldalon át, majd a vízummal, repülőterekkel, valamint a légitársaság járathálózatával kapcsolatos információk olvashatóak szintén javarészt csak oroszul.
Kipróbáltuk, vodka éppen nem volt a fedélzeten. A többi szokásos ital viszont rendelhető, ennivaló gyanánt pedig a Riga-Moszkva járaton egy vaskos, orosz hússalátával is megtömött szendvicset, a Moszkva-Budapest járaton pedig egy háromrétegű, szintén hússaláta-jellegű töltelékkel készült tramezzinót szolgáltak fel.
Apró megjegyzés, hogy a Moszkva-Budapest járat valamiért egy órán keresztül pont a felhők felett, rendkívül turbulens légtérben haladt, arról pedig a kapitányok nem szóltak semmit, hogy ez vár ránk, vagy, hogy miért nem emelkedünk feljebb.
Egyszerűen csak nem kapcsolták ki az öv becsatolására figyelmeztető piktogramot. Az a kisebbik baj volt, hogy egy órán keresztül a kiszolgálás sem kezdődhetett meg, de a mosdókat sem lehetett használni és a komfortfokozatot is erősen csökkentette a folyamatos turbulencia és oldalszél.
Ennek ellenére állítható, hogy az Aeroflot hozza, több esetben meg is haladja a nagy európai légitársaságok átlagát: a business osztály klasszisokkal jobb már csak a helykínálat miatt is, és a felszolgált ételek minősége és mennyisége is jobb. Ha pedig egy kis szerencsénk van, akkor a legújabb D Terminálra érkezünk Moszkvában, amely építészetileg rendkívül izgalmas.
