Egy frissen alapított texasi vállalkozás, a Mallard Aircraft célul tűzte ki a Grumman Mallard amfíbia repülőgépek gyártásának beindítását. A gépek az eredeti tervek némi módosításával, modern hajtóművekkel és a 21. századi követelményeknek megfelelő avionika beépítésével készülnének.

A típus legnagyobb üzemeltetője a floridai Chalk Ocean Airways volt, melyet 1917-ben alapítottak és 2007-ben függesztették fel működését, de így is a világ legrégebben alapított légi vállalata címet tudhatja magáénak. A cég vesztét egy 2005-ben tengerbe zuhanó Mallard okozta. A 101-es járat balesetének kivizsgálása kapcsán az NTSB (National Transportation Safety Board) olyan karbantartási hiányosságokat talált a világ addigi legbiztonságosabb légi társaságánál, mely alapjaiban rengette meg a cégbe vetett bizalmat. Az FAA (Federal Aviation Administration) visszavonta a társaság működési engedélyeit 2007-ben, így az a vállalat végét is jelentette.

Az áttervezett és gyártásba kerülő típus a Turbine Mallard nevet kapná. A cég a hajtóművek kiválasztásánál továbbra is a Pratt&Whitneynek szavazott bizalmat, melynek PT6A típusú erőforrásai kellően hatékonyak és gazdaságosak a gép üzemeltetéséhez. Az avionikát a Rockwell Collins szállítja, mely cég kiváló glass cockpit pilótafülke műszereiről is híres és az amfíbia gépeknek valóban professzionális műszerezettségre van szükségük a földön, vízen, és levegőben való mozgás közben.

Az új hajtóművekkel a „vadkacsa” 351 km/h sebességre is képes 2585 kilogrammos hasznos terhelés mellett, továbbá az utasférőhelyek száma 17 fő plusz két pilóta lehet. A gépet megrendelésre VIP kivitelben is elkészíti a gyártó, ezért ennek utaskapacitása és kabinberendezése csak a vásárló elképzelésétől függ.

A Mallard Aircraft vezetője Joe Frakes, a légi ipar egyik nagy veteránját Sam Jantzent bízta meg a program vezetésével. J. Fred Frakes 1970-ben megkezdett munkásságát kívánja továbbvinni fia a modernizált Mallardok újragyártásával. Frakes anno megvásárolta a Grummantól a típus légi alkalmassági bizonyítványát és gyártási jogait, így egy maroknyi új, de eredeti tervek alapján épített Mallard készülhetett a hetvenes években Pratt&Whitney PT6A hajtóművekkel, ezek a gépek a legnagyobb üzemeltető, a Chalk Ocean Airways flottájába kerültek.

Az ős Mallardok
Az első Grumman G-73 Mallard 1946-ban gördült le a gyártósorról, amit 1952-ig tartott életben a típus, ez idő alatt 59 amfíbia készült el Pratt&Whitney R-1340 radiális motorokkal. A típus leváltására az SA-16 Albatross érkezett.
A közepes méretű G-73 elsősorban arra a célra készült, hogy a futópályával nem rendelkező szigetek és vízparti települések gyors és hatékony elérését lehetővé tegyék. A Mallard erre tökéletesen meg is felelt, a behúzható tricikli futóművei pedig lehetővé tették, hogy a gép könnyedén mozoghasson a szárazföldön is.

A cikk a hirdetés alatt folytatódik.

Az új Mallard számítógépes látványterven (Forrás: Mallard Aircraft). | © AIRportal.hu

Az új Mallard számítógépes látványterven (Forrás: Mallard Aircraft).

Kövess minket a közösségi médiában, és iratkozz fel napi hírösszefoglalónkra!
Hasznos, érdekes volt amit olvastál? Már egy újság árával támogathatod az AIRportal.hu működését!