Folytatódik a költségracionalizálás, és az újabbnál újabb, vagy inkább fapadosabbnál fapadosabb árkategóriák bevezetése. Az Aer Lingus fapados csomagjában már takaró és fülhallgató sincs a hosszútávú járatokon.

A The Independent brit lap cikke szerint az Aer Lingus bejelentette, hogy új árkategóriát vezet be a hosszútávú járatokon, amely az eddigieknél kevesebb szolgáltatást tartalmaz, és olcsóbb is.

Az eddigi Smart kategória alá lőtt és Savernek hívott spórolós csomagban feladott poggyász nincs, mindössze egy 10 kilogrammos kézipoggyász engedélyezett, takaró és fülhallgató nem jár ingyen, azokért fizetni kell, sőt, a helyválasztás sem biztosított. Az utasoknak, ha akarják, akkor az utasfelvételnél ingyen adnak a fennmaradó helyek közül, de – ahogy a legtöbb helyen – ilyen esetben nem garantált több együtt utazó egymás melletti elhelyezése.

Az egyetlen dolog, aminek örülhetnek, hogy legalább ételt és italt kapnak a pénzükért. A Saver jegyek egyébként 40 euróval kerülnek kevesebbe irányonként, mint a Smart jegyek.

Fotó: Aer Lingus Facebook

Az Aer Lingus természetesen az atlanti utakon kialakult kemény árversennyel indokolja a “jóárasított” jegyek bevezetését. Nem elég, hogy a hagyományos légicégek erősen nyomulnak ezen a piacon, de a Norwegian, a Thomas Cook és a Wow Air fapadosok is próbálkoznak, nem is kis sikerrel. utóbbi légitársaság pont a napokban jelentett be jelentős észak-amerikai járatfejlesztést.

Az Aer Lingus jelenleg tíz USA-beli városba közlekedtet járatokat: a Shamrock hívójel alatt repülő gépekkel a keleti parton New York, Newark, Washington, Boston, Hartford, Orlando és Miami, a nyugati parton Los Angeles és San Francisco érhető el, valamint repülnek még Chicagóba is.

Ezekre a légitársaságok eltérően reagálnak, az Aer Lingus olcsóbb jegyert vezet be, a British Airways pedig az egy székre eső költségeket úgy csökkenti, hogy sűríti a gatwicki bázison lévő triplahetesek székezését. Minden sorhoz hozzáadnak egy ülést, így 52 plusz hely keletkezik a szék szélességének egy hüvelykes csökkentésével.

Az Aer Lingusnak azonban van egy viszonylag nagy versenyelőnye a többiekkel szemben: a dublini reptéren működik egyelőre egyedüliként európában úgynevezett pre-clearance zóna, vagyis az Egyesült államokba utazókat már Dublinban beléptetik az USA-ba, így ott már nem kell hosszú órákat várni a határellenőrzésre, belföldi utasként kezelik őket az amerikai repülőtereken.

  • A britishnél ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy februártól nincs kaja az európai járatokon, és a transztalantin a második, leszállás előtti étkezés 1db csokiból (mars, twix és társai) áll, abból is a feles méretű, 20-24grammos változat.
    Valamint a főételből is eltűnt az előétel, és a vaj+sajt. Elég komikus, ahogy az eddig teletöltött tálcákon most ide-oda lehet tologatni a kaját.
    Lassan amúgy időszerű a gatwicki járat megnyitása Budapestről, addig szerencsére nem kerül sor a 10-székes triplahetesek kipróbálására.

    • Danny

      Viszont az európai járatokon a sztyuvik elmehetnének leckét venni a fapados kollégáiktól, mert hogy egy BUD-LHR úton 1 óra 30 perc alatt értek a gép közepéig, az elég gáz. Akartam inni egy kávét, de úgy voltam vele, hogy akkor most már inkább leszállás után a repéren egy “igazit”…
      A transzatlanti meg tényleg egyre szomorúbb, még ha legalább twixet osztogatnának, de hozzák azt a takonylabda Soreen-t meg az “összes-fogadba-beleragadó” valami kellogs szeletet, jönnek a lassan féldecis üdítővel és akkor még a curry-nek álcázott valamiről ne is beszéljünk pff. akkor már inkább lenne szépen minden fizetős, aztán majd én eldöntöm, hogy a földön szeretnék enni/inni vagy a levegőben. Azt a 6-7 órát remekül ki lehet bírni evés nélkül.