A légiforgalmi irányító felvételiről és képzésről első kézből!

Két légiforgalmi irányító hallgatót, a másodéves Sóti Lászlót és az alapképzést teljesítő Gajdos Tamást kértünk fel, hogy osszák meg tapasztalataikat, tanácsaikat az irányítók kiválasztási folyamatáról és a két éves tanfolyamról. Talán ők azok, akik egy illetve két év távlatából, a legjobban emlékeznek a légiforgalmi irányító képzésre jelentkezők előtt álló kihívásokra. Jó tanácsokkal, érdekes és aktuális tapasztalatokkal szolgálhatnak az idén szeptemberben induló tanfolyamra jelentkező társaiknak.

• Sóti László 26 éves másodéves légiforgalmi irányító hallgató. László már a munkateremben, „élesben” dolgozik oktatói felügyelettel. Várhatóan szeptemberre lesz meg az ACC-s radarirányító szakszolgálati engedélyének megszerzéséhez szükséges, 400 órás munkahelyi gyakorlata.
• Gajdos Tamás 27 éves, tavaly szeptemberben került be a légiforgalmi irányító képzésbe, jelenleg az Entry Point Central alapképzésében vesz részt.

Hogyan kerültetek kapcsolatba a légiforgalmi irányítással, mi vezetett benneteket oda, hogy jelentkezzetek?

SÓTI LÁSZLÓ: A repülés számomra mindig egy hatalmas álom volt, középiskolás koromban vadászpilóta szerettem volna lenni. Mivel oda nagyon kevesen kerülnek be, szerettem volna mindenképpen egy diplomát, így kerültem a Műszaki Egyetemre.

Később olvastam a légiforgalmi irányító hivatásról, ami nagyon megtetszett és az egyetem elvégzése után úgy döntöttem, hogy megpróbálom a felvételit. Számomra ez lett az „álom-munka”.

GAJDOS TAMÁS: Nekem is nagy szerelmem a repülés. A hobbim a repülőgép-fotózás, ennek kapcsán kezdtem el hallgatni a légiforgalmi irányítás frekvenciáit. Az évek alatt próbáltam minél többet megérteni a légiforgalmi irányításból, hogy mit-miért-mikor mondanak az irányítók. A légiforgalmi irányító-képzés hirdetésével az AIRportal.hu-n találkoztam. 2015-ben néhány nappal lecsúsztam a jelentkezésről, de a 2016-os képzésre már az elsők között beadtam a jelentkezést.

Mi volt a kiválasztási folyamat legnehezebb lépése, mikor izzasztottak meg a legjobban?

SÓTI LÁSZLÓ: Nekem a FEAST1 és a FEAST 2 teszt volt a legnehezebb. Nem feltétlenül azért, mert 3-4 órán keresztül folyamatosan nagyon oda kell figyelni, hanem mert rajtad van az a teher, hogy ezt csak egyszer lehet megcsinálni, ha elrontod, akkor nincs több esély.

Mivel ez a hivatás az álmom, nagyon be akartam kerülni a képzésbe, ez rendkívüli lelki terhet jelentett. A legfontosabb, hogy a teszteknek csak úgy szabad nekikezdeni, ha megfelelően el tudsz lazulni és rá tudsz koncentrálni a feladatokra. A feladatok egyébként is nagyon nehezek, főleg ha az ember még rá is stresszel.

GAJDOS TAMÁS: Számomra is a FEAST 1 és 2 volt a legnehezebb és szintén a tesztek tétje miatt. Ha ott elbuksz, akkor dugába dőlt az álom, ezért jó, ha az ember úgy megy el ezekre, hogy van egy B terve is, ha mégsem sikerül.

Az Assessment Center is nagyon érdekes volt és sok kihívást tartogatott, mert ott voltak egyénileg és csoportosan megoldandó feladatok. Az AC azért is különleges, mert ott már nagyon közel vagy a célhoz, hiszen az az utolsó lépcsőfok a kiválasztási folyamatban. Még nagyobb a tét, még nagyobb a teher.

Hogyan lehet a legjobban felkészítenie magát az embernek lelkileg, fizikailag, hogy a legjobb teljesítményt tudja nyújtani a teszteken?

SÓTI LÁSZLÓ: Mindenki azt mondja, hogy nem érdemes készülni, csak aludd ki magad jól előtte. Ezzel egyetértek, de azt hiszem, hogy a legtöbb jelentkező nem a tesztek előtt fogja átélni élete legpihentetőbb és leghosszabb alvását – legalábbis nekem nem sikerült. A teszt napján hajnali ötkor kipattant a szemem és nem tudtam visszaaludni. Viszont attól, hogy kevesebbet alszol, nem feltétlenül fogsz rosszabbul teljesíteni. Nagy a tét, de lélekben fel kell készülni és meg kell próbálni úgy felfogni, hogy vagy sikerül, vagy nem. Ha nem vagy rá alkalmas, akkor az a jó, ha az mielőbb kiderül.

GAJDOS TAMÁS: Én szerencsés voltam, mert a tesztek előtt nagyon jót tudtam aludni és kellőképpen rá tudtam pihenni minden alkalomra. Nagyon fontos, hogy ha valami olyan történik, ami miatt úgy érzed, hogy nem tudnál jól teljesíteni (pl. betegség, családi okok) – természetesen indokolt esetben – lehet előre jelezni a HungaroControlnak, hogy át szeretnél jelentkezni egy másik időpontra. Ezért is érdemes minél hamarabb beadni a jelentkezést, mert akkor még több teszt-időpont közül válogathatnak a jelentkezők.

Gajdos Tamás (Fotó: AIRportal.hu)

Érdemes-e és lehet-e egyáltalán a feladatokra készülni, gyakorolni?

SÓTI LÁSZLÓ: A tesztekre nem készültem, csak azt tudtam, hogy milyen készségeket mérnek fel, de hogy konkrétan milyen feladatok lehetnek, annak nem néztem utána.

Egyedül az angolra lehet és szerintem kell is készülni. A FEAST-nek az a része, ami a nyelvtudást teszteli az nagyon kemény, illetve a feladatokban vannak olyan kifejezések is, amit nem nagyon használ az ember a hétköznapokban, hiába van egy középfokúja és tudja a nyelvet.

Én pont egy ilyen hibába futottam bele az egyik feladatnál. Annak ellenére, hogy jól oldottam meg a feladatot két szót véletlenül felcseréltem és ezért nem volt jó az eredmény. Úgy gondolom hasznos, ha angolul gyakorolsz hasonló feladatokkal, hogy képbe kerülj olyan szavakkal is, amiket a mindennapokban nem használsz.

GAJDOS TAMÁS: A tesztekre én sem készültem, de az Eurocontrol honlapján utánanéztem, hogy mire számíthatok. Találtam leírásokat arról, hogy milyen képességeket tesztelnek, milyen típusfeladatok vannak, pl. figyelemmegosztás, sok kapott információból a lényeg kiszűrése.

Nekem felsőfokú nyelvvizsgám van angolból, de a tesztek angol nyelvi felmérő része szerintem minden nyelvvizsgámnál keményebb volt. A jelentkezéshez elegendő a középfokú papír, de érdemes középfokúnál magasabb tudással rendelkezni ahhoz, hogy a teszteken ne legyen probléma a nyelvi hiányosságok miatt.

Minden teszt előtt van egy részletes leírás akár képekkel illusztrálva arról, hogy a feladat miről szól. Bőven van arra idő, hogy elolvasd ezeket és meg is értsd őket. Minden feladat előtt van próba is és a rendszer csak akkor enged tovább az éles tesztre, ha a gép úgy látja, hogy megértetted mit kell csinálni.

A tesztek alatt van a teremben egy felügyelő, aki ha szükséges, technikai szempontból tud segíteni, ha valami probléma van egy számítógéppel, vagy headsettel. Van mindig tartalék számítógép is.

Miben más a légiforgalmi irányító képzés a megszokott felsőoktatási képzésekhez képest?

GAJDOS TAMÁS: Leginkább abban, hogy teljesen más az oktató és a hallgató viszonya. Zárt, kis létszámú (8-15 fős) csoportokban dolgozunk, több oktatóval, átlagosan két-három hallgatóra jut egy oktató.

Az oktatók a képzés előrehaladtával egyre jobban megismernek minket, nagyon részletes képet tudnak kialakítani rólunk. Mindenkiről tudják, hogy ki mire képes, akár egyéni fejlődési menet szerint fejlesztik a hallgatókat. Látják, hogyha az embernek azért nem megy valami jól, mert rossz napja van és segítenek felállni a gödrökből.

SÓTI LÁSZLÓ: A legnagyobb különbség , hogy míg egy egyetemen néhány havonta, vagy félévente kell számot adni a tudásról, az irányító-képzés gyakorlati részei során az oktatók minden nap figyelik a hallgatók teljesítményét. A szimulátorban gyakorlatról-gyakorlatra elemzik, hogy mit tudunk, miben kell javulni.

Egy egyetemen mindenki magának tanul, itt sokkal jobban óvnak és vigyáznak ránk. Az oktatóknak az a célja, hogy belőlünk légiforgalmi irányítókat faragjanak.

Sóti László (Fotó: AIRportal.hu)

A légiforgalmi irányító képzés során egyre nehezebb feladatokat kell megoldani, egyre nagyobb terheket tesznek a hallgatók vállára. Melyek a két éves képzés során legnehezebben feldolgozható kihívások?

SÓTI LÁSZLÓ: A mi évfolyamunk egy nagyon jó és összetartó csapat volt, sokat jártunk össze, a szervezett csapatépítőkön túl is rengeteg közös programot szerveztünk. Az első és legnagyobb pofon az volt számunkra, amikor a társaink közül néhányan kiestek a képzésből. Ezt nem csak az érintettnek, hanem a csoport többi tagjának is nagyon nehéz feldolgozni. Ekkor fogtuk fel igazán azt, hogy ha felvételt nyertél abból még nem következik egyenesen, hogy szakszolgálati engedéllyel rendelkező irányító leszel.

Folyamatosan jól kell teljesítened ahhoz, hogy eljuss a szakszolgálati engedélyig. Mindenkinek vannak mélypontjai a képzés során, ezekből ki kell tudni kerülni. Az oktatók ebben segítenek, de neked kell tudni túljutni ezeken. A hallgatók napi szinten kapják a visszajelzéseket, adott esetben akár kemény kritikákat, hogy miken kell javítani. Ezek a tanulási folyamat részei, mind-mind azért vannak, hogy a hallgatóból légiforgalmi irányító váljon.

GAJDOS TAMÁS: Nálunk is az első társunk eltanácsolásakor jött a hidegzuhany. Az első perctől kezdve tudtuk és meg is mondták az oktatók, hogy innen bizony ki lehet esni. Mégis ekkor hittük el, hogy ez tényleg meg is történhet bárkivel, ha nem teljesít megfelelően. Ez egy nagyon nagy terhet ró az összes hallgatóra.

Nagyon fontos még az is, hogy a csoportokon belül nincs verseny, ha mindenki megfelelően teljesít, akkor mindenkiből irányító lesz. Nincs arról szó, hogy a leggyengébb pár embert kiszórják. Nem kell arra sem törekedni, hogy Te legyél a ‘Number 1’. Ez élesben is egy csapatmunka, jól kell együtt dolgozni.

Mi volt számotokra a legemlékezetesebb, legfelemelőbb pillanata az eddigi képzéseteknek?

SÓTI LÁSZLÓ: A legemlékezetesebb pillanat egyértelműen az volt, amikor először megszólaltam élőben a frekvencián. Akkor tudatosul az emberben, hogy a sok küzdelem után végre eljutott odáig, hogy ott ül a munkateremben és élesben beszél egy igazi repülőgéppel. Nem csináltam semmi olyat, amit bárki más ne tudott volna megcsinálni, de egy hatalmas nagy élmény volt – ezt az ember egy életre megjegyzi.

GAJDOS TAMÁS: Én még csak várom azt a pillanatot, amikor élőben megszólalhatok a frekin, de az első évben, az alapképzés során is vannak felemelő élmények, fontos mérföldkövek. Ilyen az, amikor egy nehéz szimulátoros gyakorlat után az oktatód rád néz és azt mondja: „Na ez jó volt!”

Van-e a képzés alatt magánélet, mennyire lehet kikapcsolódni, vagy mindent ennek kell alárendelni?

GAJDOS TAMÁS: A hallgatók még nem kapnak hétszámjegyű „álomfizetést” a két éves képzés alatt. Kapunk fizetést és egy nagyon jó cafetéria csomagot, de ha valaki dolgozott előtte és magasabb fizetése volt, annak lehet, hogy a képzés alatt némileg fel kell adni az addig megszokott életszínvonalát. A képzés annyira intenzív, hogy másodállást nem lehet vállalni mellette.

SÓTI LÁSZLÓ: Mindenképpen kell mellette hobbi, vagy sport, ha az ember csak ezzel foglalkozik, akkor sokkal stresszesebbé válhat, ami rontja a teljesítményt. Nekem a szerelmem az amerikai foci, járok edzeni és edzéseket tartani. Fontos az is, hogy az ember a családjával és barátaival is tudjon időt tölteni. Sokat kell tanulni és készülni a gyakorlati feladatokra is, hogy jól tudj teljesíteni, fontos, hogy kipihent, kiegyensúlyozott és fitt legyél.

Milyen tippet, hasznos tanácsot tudnátok adni a most felvételire készülő jelentkezőknek?

GAJDOS TAMÁS: Szerintem a legfontosabb, hogy a jelölteknek és a leendő hallgatónak legyen egy egészséges önbizalma. Légy magabiztos, de ne ess át a ló túloldalára, ne szállj el magadtól. Ne bízd el magad, akkor sem, ha egy-egy feladaton, vagy kiválasztási lépcsőn már túl vagy és akkor sem, ha bekerültél a képzésbe.

SÓTI LÁSZLÓ: Nagyon fontos tudni azt a FEAST tesztekről, hogy mindenkinél el fog jönni az a pillanat, amikor belefut egy hibába, akár többször is. Ilyenkor meg kell nyugodni, túl kell lépni rajta. Ha még a következő feladatoknál is azon stresszelsz, hogy korábban mit rontottál el, akkor még több hibába hajszolhatod bele magad. A tesztek úgy vannak kitalálva, hogy tudják előre, hogy mindenki hibázni fog. Nem tökéletes megoldást várnak, hanem egy képet rólad, hogy alkalmas vagy-e erre a szakmára.

Az éles irányítás során is sok jó megoldás létezik egy forgalmi helyzetre, melyből a legjobbat kell kiválasztani. Ha hibázol, azt azonnal ki kell tudni javítani – így kell hozzáállni a tesztekhez is.