Szeptemberben határozhat a hírek szerint arról a Boeing, hogy az everetti vagy a charlestoni Dreamliner-gyártósor marad meg. A döntés nem könnyű, mindkettő mellett és ellen is számos érv szól.
Az idén év elején jelentette be a Boeing, hogy a 787-es típus havi 14 darabos összeszerelési rátája 2020-ban 12-re csökken, majd 2021-től két éven 10-re, ám júliusban, a koronavírus-járvány miatti tartós keresletcsökkenés okán a cég vezetése úgy döntött, hogy csupán havi 6 példány gördül majd ki a két, ezzel foglalkozó üzemegység kapuin 2021-től.
A Boeing napokon belül viszont arról dönthet, hogy a két Dreamliner-gyártósor közül melyiket zárják be, a havi 6 darabos ráta nem is indokol két külön végszerelő sort – a Seattle Times információi szerint.
Az Everettben és a Charlestonban működő egység is havonta maximum 8-8 repülőgép elkészítésére képes.
A 737 MAX problémái és a koronavírus-krízis miatt szorult helyzetben lévő Boeing a 787-es gyártásának egy üzemegységbe szervezésével csökkenthetné a költségeit, ám a döntés nem egyszerű, mindkettő megtartása mellett és ellen is számos érv szól.
A Dél-Karolina állambeli Charlestonban működő összeszerelő sort csak a Dreamlinerek gyártására, a munkabér-költségek csökkentésére, valamint a Washington államtól és Seattle körzetétől való függés enyhítése érdekében építette fel a Boeing, nem is olyan régen.
Csak itt gyártják a legnagyobb befogadóképességű 787-10-es változatot, és itt készülnek a Dreamlinerek kompozit törzselemei is. A leghosszabb 787-es középső törzsszekciója viszont nem fér be a speciálisan átalakított Boeing 747-400 Dreamlifterbe. Így a dél-karolinai üzem megmaradása mellett szól az is, hogy logisztikai szempontból kihívást jelentene, ha ezt az összeszerelő sort zárnák be, és a -10-es gyártását is Everettbe kéne átvinni.
Ugyanakkor a charlestoni üzemből kikerülő repülőgépek minőségével számos probléma merült fel az elmúlt években, egyes légitársaságok – például a Qatar Airways – ki is jelentették, hogy nem kérnek a dél-karolinai gyárban készült 787-esekből, csak Everettben összeszerelt példányokat hajlandók átvenni.
Everett ellen szól, hogy Washington államban magasabbak az adók, erősebbek a szakszervezetek, így a charlestoni egység megtartása a költségek és a munkaszervezés szempontjából minden bizonnyal kedvezőbb lenne a Boeingnek.
Viszont az everetti gyártósor megtartása mellett szól, hogy itt van a cég fejlesztési és gyártóközpontja, itt készítik a 767/KC-46, 747 és 777 típusokat, hatalmas tapasztalattal és gyakorlattal rendelkező fizikai munkaerő és mérnöki tudás áll rendelkezésre a Seattle-környéki régióban.
Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy a Jumbo gyártása 2022-ben leáll, a 777-esek iránti kereslet is gyenge, és az új 777X változat kereskedelmi bevezetését is kénytelen volt 2022-re halasztani a cég. Az új közepes méretű NMA-típus fejlesztését a 737 MAX-botrány utáni új vezetés leállította, így az sem adhat munkát annak a harmincezer szakembernek, akik most a szélestörzsű típusok gyártásán dolgoznak.
Az everetti 787-es gyártósor bezárása így súlyos problémát jelentene a Seattle-régióban, de Washington állam adókedvezményekkel, vagy egyéb támogatásokkal sem ösztönözheti a gyártót a maradásra, mert az Airbus-szal és az EU-val folytatott vitában a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) korábbi döntése ezeket tiltott állami támogatásnak minősítette.
A Boeingnek fel kell készülnie arra, hogy a megmaradó egy összeszerelő sor kapacitását hosszabb távon az eszközök és dolgozók szempontjából is bővítenie kell, mert a vezetőség várakozásai szerint a Dreamlinerek iránti kereslet visszatér, így a havi 8 darabos maximális gyártási kapacitásnál nagyobb kapacitásra is szükség lehet.
Az amerikai gyártó szeptember elején jelenti be döntését a seattle-i lap információi szerint.
