Ha az utca emberét kérdeznénk, hogy mi is a légiforgalmi irányítás legfőbb feladata, többségük aligha tudna helyes és egzakt választ adni a kérdésre. A hollywoodi filmek és a bulvár-híradások alapján sokan gondolhatják azt is, hogy a Ferihegyről felszálló gépeket az irányítótoronyból irányítják az országhatárig, vagy egészen úti céljuk eléréséig, pedig ez távol áll a valóságtól.
Sorozatunk előző részében bemutattuk Magyarország szimbolikus légi kapuját, a ferihegyi irányítótornyot. Ebben a részében a légiforgalmi irányítást nem ismerő, de a téma iránt érdeklődő olvasóinknak nagy vonalakban bemutatjuk, hogy az valójában hogyan is működik.
A légiforgalmi irányítás legfőbb feladatai
A légiforgalmi irányítóknak a közhiedelemmel ellentétben csak nagyon ritka esetben feladatuk, hogy a repülőgépeket elkalauzolják, elirányítsák a célállomásukra, hiszen pilótáknak már a felszállás előtt rendelkezniük kell egy jóváhagyott repülési tervvel, amely tartalmazza, hogy hogyan jutnak el a kiindulási repülőtértől a desztinációig.
A légiforgalmi irányítás legfőbb feladata az adott – illetékességi – légtérben közlekedő légijárművek egymástól való elkülönítése, valamint a forgalom folyamatos és gazdaságos áramlásának fenntartása. Természetesen ez fontossági sorrend is.
A definíció egyszerűnek tűnik, de a hibázás nem megengedett. Egy nagyon összetett rendszerről beszélünk, aminek a központjában az ember, azaz a légiforgalmi irányító áll. Az irányítók munkáját hatalmas apparátus, komoly műszaki háttér, tervezés, folyamatos kutatás-fejlesztés, képzési rendszer támogatja.
Hogyan is működik ez a bonyolult rendszer és hogyan jut el egy repülőgép A-ból B-be biztonságosan?
Dobozból-dobozba
Egy repülőgép személyzete egy út során számos légiforgalmi irányító egységgel kerül kapcsolatba, ezek mindegyikének megvan a dedikált rádiófrekveciája, amelyen az irányítók és a pilóták kommunikálnak egymással. A légiforgalmi irányítás rendszerét a legjobban úgy lehet megérteni, ha egymásba és egymás mellé helyezett dobozokként képzeljük el az egyes légtereket.
A fenti ábra a légtérszerkezetet bemutató függőleges metszet. A világosszürkével jelölt területek ellenőrzött légterek, ahol a repülések részére légiforgalmi irányítói szolgálatot biztosítanak. A sötétebb szürke részek a nem ellenőrzött légterek, ezekben nincs légiforgalmi irányítás, csak repüléstájékoztató illetve tanácsadó szolgálat. Az ábrán jól látszik, hogy az egyes elemek egymásra pakolt dobozokhoz hasonlóan helyezkednek el. Az ábrán található jelölésekre a cikksorozatunk során visszatérünk, hiszen ezek is sok-sok fontos információt tartalmaznak.
A felszállást megelőzően és a futópályáról történő elemelkedést követő pár pillanatban a pilótákat a repülőtéri légiforgalmi irányítás irányítja. Ezt követően az irányítást átveszi a bevezető irányító szolgálat – népszerűbb nevén az Approach (APP), majd a repülőtértől ennél is jobban eltávolodva, nagyobb magasságban az irányítást már a körzeti irányító szolgálat, az ACC (Area Control Center) végzi.
Ahogy a repülőgép halad előre az útvonalon, úgy lépeget egyik légtérdobozból – vagyis szektorból – a másikba. Ha a repülő elérte az egyik szektor határát, akkor az adott légtér „ura” átadja az irányítást a következő szektor irányítójának, hogy az tovább segíthesse a járat biztonságos útját.
A torony – repülőtéri légiforgalmi irányító szolgálat
Az irányítótorony talán a legirigyeltebb munkahely a repülőtereken, és talán a leglátványosabb irányítói munkahely is egyben. Amíg az Approach és ACC szektorok irányítói „csak” apró kék és fehér szimbólumokat kergetnek méretes monitorokon, addig a tornyos 360 fokban látja maga körül a forgalmat.
A „torony”, azaz a repülőtéri légiforgalmi irányító szolgálat felel a repülőtér közelében (CTR) működő légijárművek irányításáért, illetve a futópályákon és gurulóutakon történő minden mozgásért.
A torony az érkező légijárművek irányítását általában a leszállást megelőző néhány percben veszi át, amikor a repülőgép már a kijelölt futópálya végső egyenesén, a megfelelő siklópályán közelíti a futópálya küszöbét. A felszálló repülőgépek pedig a futópályáról történő elemelkedést követően, Ferihegy esetén 1500 láb magasság elérésekor hagyják el a torony frekvenciáját.
Approach – bevezető légiforgalmi irányító szolgálat
*ATS útvonal: a forgalom lebonyolítására kijelölt útvonal, amelyet a légiforgalmi szolgálatok ellátása érdekében határoztak meg.
Az Approach, vagy ahogy amerikában hívják TRACON (Terminal Radar Approach Control) legfőbb feladata a közelkörzeti légtérben (TMA) tartózkodó légijárművek elkülönítésén kívül a leszállási sorrend, a „sequence” kialakítása. Ahogy azt az amerikai megnevezés is tükrözi, a bevezető irányítók radarjelek segítségével irányítanak.
Az Approach, nevét meghazudtoló módon induló légijárművekkel is dolgozik. A ferihegyi betonról elemelkedő repülők jellemzően egy percen belül bejelentkeznek az Approach frekvenciájára, hogy az irányító számukra további emelkedést, illetve a zajvédelmi előírások függvényében egy rövidebb, direkt útvonalat engedélyezhessen.
ACC – körzeti légiforgalmi irányító szolgálat
A körzeti légiforgalmi irányító szolgálat elterjedtebb megnevezése az „ACC”, ami az angol Area Control Center kifejezésből ered. Ők azok, akik a nagyobb magasságban utazó repülőgépekért, illetve az ország légterének legnagyobb hányadáért felelnek.
Az ACC-s irányítók munkáját tiszta időben bárki megtekintheti, hisz a kondenzcsíkot húzó repülők szinte biztosan az ő irányításuk alatt állnak.
A körzeti irányítók sem lóghatnak ki a sorból, az ő elsődleges feladatuk is a forgalom elkülönítése. A biztonság és a hatékonyság fenntartása érdekében az irányítók folyamatosan tartják a kapcsolatot a szomszédos országok központjaival és koordinálják a forgalom áramlását. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a saját szektoruk határán túl kell tekinteniük, akár Salzburgtól Bukarestig, az Adriától a Tátráig.
A bevezető és a körzeti légiforgalmi irányító szolgálatok nem az irányítótoronyban, hanem a repülőtéren kívül, a Hungarocontrol Igló utcai központjából látják el feladatukat. Esetükben nem szükséges a légijárművel való vizuális kontaktus, mint a torony esetében. Munkájukat egy radarképernyő előtt a világ bármely pontjáról végezhetnék, ezért is hívják őket „Radarirányítóknak”.
