A 737-esek konfigurációs stúdiója után folytassuk a túrát a végösszeszerelő sorokon, amelyből két városba is jutott Seattle környékén: a szomszédos Rentonban csak a 737-esek, a kicsit északabbra lévő Everettben pedig az összes többi modell gyártásával foglalkoznak.
Mivel fotózni csak kijelölt helyekről szabad, mindent nem tudunk megmutatni. Rentonban például a MAX-ok gyártósorán semmilyen fotót nem lehetett készíteni.
A Seattle-hez legközelebb eső Rentonban a végösszeszerelés mellett szárnyakat és egyéb kisebb alkatrészeket állítanak elő, a törzs a Kansas állambeli Wichitából érkezik tehervonaton.
A gép törzsét speciális szállító eszközökkel a hangárba viszik, ahol egyelőre egy gyártósoron készülnek a MAX-ok és kettőn a Next Generation példányok. A következő lépés a szárnyak törzshöz illesztése, valamint a vészkijáratok telepítése. A törzs különleges zöld színét egy védőfólia adja, amely a sérüléstől védi, és amelyet csak a festés előtt távolítanak el.
Ezzel egyidejűleg kezdik meg a kabin kialakítását, a műszerek telepítését, a hajtóműveket csak a festés után kapják meg. összesen 21 országból érkeznek az alkatrészek a 737-esekhez.
Az új NG-ket már az Advance Technology szárnyvégekkel is szerelik, amelyek közelről kimondottan kecsesnek hatnak. A gyártósor ugyan nem mozog, de az összeszerelés időtartama és a sor hossza alapján 5,8 centimétert haladna óránként.
A gyártósorról kikerülő gépeket Rentonból bizonyos teszteket követően átrepülik a légvonalban alig pár kilométerre lévő Boeing Fieldre, ahol lefestik őket. Az út nagyjából 5 perc.
Az átadás előtt álló gépeket Rentonban tárolják, de az átadás minden esetben Everettben, az átadó központban van. Ennek a helyi spotterek kimondottan örülnek, Renton másik, a vár felőli oldala ugyanis semmivel nem védett a kíváncsiskodó szemek elől, sőt még a domborzati viszonyok is segítenek.
Renton mellett Everett a másik helyszín, ahol a Boeing a gépek összeszerelését végzi. Itt készül a 747-es, a 767-es, a 787-esek egy része, illetve a 777-es is. Mindegyik típusnak külön gyártósora van, az épület a világ egyik legnagyobb létesítménye. Akkora alapterülete van, mint Kínában a Tiltott városnak.
Az épületben csak a Dreamliner és a 777-es sor egy részét lehetett fényképezni, de lopva sikerült fotót készíteni az amerikai kormánynak készülő egyik 767-esről is.
Az eljárás Everettben is ugyanúgy zajlik, mint Rentonban: megérkezik a törzs, majd ezt összeillesztik a helyben készülő szárnyakkal, illetve a farok résszel. Azt a gyár vezetője nem tudta/nem akarta megmondani, hogy az alkatrészek mekkora részét gyártják ők, és mennyit a beszállítóik.
Jelenlegi állás szerint az everetti gyár fogja elkészíteni a hétszázadik Dreamlinert, amely a fenti képen látható Ethiopian Airlines gépe lehet, de még nem tudni, hogy a charlotte-i gyárban addig mennyi géppel készülnek el.
A Dreamliner gyártósor legvégén már közel kész, első festés utáni állapotban találtuk a British Airways, a Norwegian és az Air Canada egy-egy gépét. A gépek mindegyikének törzséről hiányzik a légitársaság logója.
A sort azonban a számunkra is nagyon fontos LOT lengyel légitársaság Dreamlinere nyitja. Az Air Canada gépéhez már megérkeztek a hajtóművek, éppen ennek felszerelését végzik a szakemberek, ahogy a LOT 9-es Dreamlineréhez is hamarosan megérkeznek a Rolls Royce-tól az erőforrások. A hajtóművek bortását, ahogy a szárnyakat is, Everettben készítik.
Jelenleg havonta 12 Dreamliner készül el. Miközben a lengyelek második gépe már a hajtóműveket várja, az első helyi idő szerint csütörtök délután kettőkor az ünnepélyes átadás után elindul Varsó felé és várhatóan pénteken varsó idő szerint reggel landol majd. A hazarepülésen az AIRportal is részt vesz.
A triplahetesek gyártósorán közel sincs akkora nyüzsgés, mint a szomszédos Dreamlinerén, mivel a gyártási ráta is alacsonyabb, januárban vitték le havi ötre. Ottjártunkkor ebből négy gép volt meg, bár mindegyik darabokban. Ezzel párhuzamosan folyik a 777X program, jelenleg az első példány szárnyait gyártják.
