A Szlovák Légierő An-24-es szállítógépének 2006. január 19-én bekövetkezett katasztrófájának tizenharmadik évfordulóján megemlékezést tartottak a helyszínen, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hejce községben.

Napra pontosan tizenhárom évvel ezelőtt csapódott a Borsó-hegynek a Szlovák Légierő Antonov An-24V típusú repülőgépe.

Illusztráció, a Szlovák Légierő An-24-ese (Forrás: Wikimedia Commons)

A gép este fél nyolc körül Koszovóból tartott vissza anyaországába, fedélzetén missziós feladatról hazafelé tartó békefenntartó katonákkal, amikor műszer szerinti repülésről (IFR) vizuálisra (VFR) váltott át, hogy így közelítse meg a kassai repülőteret.

Az időjárási körülmények ideálisak voltak, a mínusz hat fokos hőmérséklethez közepes erősségű, tizennyolc kilométer/órás szél, és felhőmentes, tiszta látási viszonyok társultak.

A süllyedés megkezdésekor azonban a pilóták feltehetőleg nem állították be a rádiós magasságmérőt, ami a gép talajszinttől való távolságát hivatott jelezni kis magasságban való repülés közben.

Hirdetés

Emellett alábecsülték az előttük lévő, kivilágítatlan Borsó-hegy magasságát is, ami azt eredményezte, hogy gépük a hegytetőn lévő fák lombkornájának ütközött.

Az An-24V ennek következtében nem messze a szlovák-magyar határtól, Kassától mintegy húsz kilométerre, Hejce és Telkibánya között az erdőbe csapódott, kigyulladt és teljesen kiégett.

A katasztrófában a nyolc tagú személyzet és a harmincötből harmincnégy békefenntartó életét vesztette, csak egyetlen katona élte túl a katasztrófát.

Az utólagos vizsgálatok a gép személyzetének felelősségét állapították meg, egyes vélemények szerint tévesen.

A Hejcén tartott megemlékezésen beszédet mondott Benkő Tibor magyar honvédelmi, és Peter Gajdos szlovák védelmi miniszter is.

Hejce, 2019. január 19.
Benkő Tibor honvédelmi miniszter, Peter Gajdos szlovák védelmi miniszter és Martin Farkas, a tragédia egyetlen túlélője az áldozatok emlékművénél (Fotó: MTI/Vajda János)

Peter Gajdos a Hejce központjában lévő emlékműnél, az áldozatok családtagjai, a katonatársak, a mentésben részt vevők és a helybéliek előtt az MTI tudósítása szerint elmondta: a katasztrófa mindörökre megváltoztatta negyvenkét család sorsát, és mélyen beleivódott az emlékezetbe.

Benkő Tibor hozzátette, az elvesztett katonák Koszovóban a békéért szolgáltak, reményt adtak a balkáni országok népeinek, és erre büszkének kell lenni, mert ők is büszkén látták el feladatukat, ám néhány percre hazájuktól és szeretteiktől, a sikeres küldetés után életüket vesztették.

Az eseményen az idén is jelen volt a szerencsétlenség egyetlen túlélője, Martin Farkas, aki elhelyezte koszorúját elvesztett katonatársai emlékművénél, és beszédet mondott a gépparancsnok testvére, Keszi Marcella is.

Az asszony elmondta, öccse úgy hagyta el a világot, hogy bűnösnek nyilvánították, meggyanúsították a baleset okozásával. Felszólította a szlovák védelmi minisztert, hogy szüntesse meg a dokumentumok titkosítását, adjon parancsot a vizsgálatok eredményének felülvizsgálatára.

A megemlékezés előtt a két miniszter, valamint Korom Ferenc, a Magyar Honvédség parancsnoka és Daniel Zmekó, a szlovák hadsereg vezérkari főnöke koszorút helyezett el a katasztrófa helyszínén, a Borsó-hegyen emelt obeliszknél, az áldozatok emlékére állított negyvenkét kopjafánál pedig mécseseket gyújtottak.

Martin Farkas mind a negyvenkét kopjafánál elhelyezett egy mécsest.