Az üzemanyagszint-mérő hibás vezetékezése miatt légialkalmassági direktívákat adott ki az USA Szövetségi Légügyi Hivatala a Boeing 777-es és 737NG típuscsaládra.

Az FAA szerint mindkét típus esetében előfordulhat olyan helyzet, hogy a törzstartályban futó vezetékek rövidzárlata robbanást idézhet elő, ezért módosítani kell az üzemanyagszint-mérő berendezés kiépítését.

A direktíva nem vonatkozik minden példányra, mivel azokat a repülőgépeket, amelyek rendelkeznek az üzemanyagtartály gyúlékonyságát csökkentő (pl.: nitrogén közeg), vagy a belobbanás hatásait mérséklő (pl. retikulált poliuretán hab) rendszerrel, nem kell átépíteni.

Az Egyesült Államokban már régóta kötelező a polgári utasszállító gépeket felszerelni a fent említett rendszerekkel, így a direktívák főként az európai és ázsiai bejegyzésű gépeket érintik.

A 777-esek közül az első 561 legyártott – tehát már igencsak koros – példányt érinti az intézkedés.

A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Forrás: Boeing

Ezek módosítása viszont a hátralévő üzemidőt figyelembe véve jelentős terhet róna a légitársaságokra.

A 737NG esetében az üzemanyag-rendszert érintő elektromos eszközökön, így a vezetékezésen is már jó néhány biztonságot növelő, költséges átépítést kellett végrehajtania a légitársaságoknak. Ezért emiatt a rendkívül valószínűtlen bekövetkezésű eset miatt a légitársaságok nem szeretnének nagy és egyben drága módosítással járó változtatást.

Boeing egyelőre nem adott ki egyik típusra sem karbantartási utasítást, mivel véleménye szerint a gyúlékonyságot csökkentő rendszer beépítése lesz a végleges megoldás.

Ezt a komoly átépítést azonban a legtöbb ország hatósága eddig nem írta elő a már forgalomban lévő példányokra, így a későbbiekben lehet, hogy a gyártó mégis kidolgozza a megfelelő eljárást a vezetékezés módosítására.

Az FAA a fenti kommentárok ellenére előírta az üzemanyagszint-jelző rendszer olyan módosítását, hogy az üzemanyagtartályon belül ne alakulhasson ki gyújtóforrás. Az áruszállító gépekre némi könnyítés van, mivel ott elegendő a számítógép és a tartály közötti részen szétválasztani az érintett vezetékeket és 750 repült óránként a beépített tesztberendezésen ellenőrizni, hogy nincs-e kritikus hibajelzés. A légitársaságoknak a módosítások elvégzésére mindegyik esetben 6 évük van.