Az Air France Rio de Janeiro és Párizs között közlekedő Airbus A330-asa 2009. június 1-jén zuhant az Atlanti-óceánba 216 utassal, köztük öt magyarral, valamint a 12 fős személyzettel.
Az AF 447-es járatot a légitársaság F-GZCP lajstromjelű, Airbus A330-200 típusú repülőgépe teljesítette.
A járat helyi idő szerint 19:29-kor szállt fel Rióból, majd észak-nyugat felé vette az irányt. A repülés 03:33-ig eseménymentesen zajlott, a pilóták ekkor jelentették helyzetüket a brazil légiforgalmi irányításnak.
A repülőgép ezt követően nem sokkal az Egyenlítő környékén egy heves zivatarzónán repült át, majd mintegy három és fél órával a felszállás után megszakadt vele a kapcsolat.
A brazil hatóságok több repülőgéppel, helikopterekkel és hajókkal kezdték keresni, a kutatásba később francia és spanyol egységek is bekapcsolódtak. A tenger felszínén úszó első roncsdarabokat, egyebek mellett üléseket, mentőmellényeket a katasztrófa másnapjának délutánján találták meg, a Fernando de Noronha-szigetcsoporttól 720 kilométerre északkeletre.
A nagy területen szétszóródott, illetve elsodródott roncsok felfedezése után június 3-án sikerült behatárolni a katasztrófa helyszínét, ahol a repülőgép további, a felszínen úszó darabjait találták meg, a nagyobb roncsok egy 5 km-es sávban 5-6 ezer méteres mélységbe süllyedtek.
A következő napokban számos holttestet emeltek ki a tengerből, majd megtalálták az A330-as csaknem sértetlen függőleges vezérsíkját is. A június 27-ig tartó kutatást a rossz időjárás is nehezítette, a repülőgép fedélzeti adat- és hangrögzítőjét eleinte nem sikerült megtalálni.
A katasztrófa kivizsgálását a francia balesetvizsgáló testület, a BEA vezetésével kezdték meg, a rendelkezésre álló adatok alapján kijelentették, hogy a repülőgép a felszálláskor műszakilag kifogástalan állapotban volt, és hogy a pilóták nem adtak le vészjelzést.
A vizsgálóbizottság a repülőgép által küldött ACARS üzenetekben lévő műszaki információk alapján megállapította, hogy az A330-as sebességét mérő műszerek a viharon átrepülés során vélhetően eljegesedtek, és inkonzisztens adatokat szolgáltattak.
A vizsgálóbizottság azt is közölte, hogy az Airbus A320, A330 és A340 típusokon alkalmazott Pitot-csövek egyik fajtájával már korábban is voltak problémák, ugyanis nagy magasságban hajlamosak voltak a jegesedésre. Emiatt az Airbus új szenzorokat fejlesztetett ki és a korábbiak cseréjét ajánlotta ügyfeleinek. Az Air France közölte, hogy a problémás érzékelők cseréjét 2009. április 27-én kezdte meg az A330-as flottáján, de a szerencsétlenül járt gépen még nem végezték el.
Csaknem két évvel a katasztrófa után, 2011 áprilisában egy mélytengeri kutatórobot megtalálta a repülőgép törzsének egy nagyobb darabját, benne több holttesttel. A 600×200 méter területű roncsmező felfedezésével újra felcsillant a remény, hogy megtalálhatják a repülőgép fedélzeti adatrögzítőit, amelyek jeladói akkorra már régen elnémultak.
A később megtalált repülési adatrögzítő (FDR) és a pilótafülke hangrögzítője (CVR) adatai alapján a balesetvizsgálók kizárták, hogy a repülőgép mechanikai hiba miatt zuhant le.
A 2011. július 29-én kiadott előzetes jelentés megállapította, hogy a repülőgép levegőhöz viszonyított sebességét mérő Pitot-csövek eljegesedtek, a hibás sebességadatok miatt lekapcsolt a robotpilóta, de a pilóták nem hajtották végre az ilyen esetre kidolgozott ellenőrzőlistát.
Később kiderült, hogy a három pilótával repülő járat pilótafülkéjében az esemény időpontjában csak a két első tiszt tartózkodott. A kapitány néhány perccel a turbulens zónába történő berepülés és a sebességmérő műszerek jegesedésének kezdete előtt ment pihenőre a pilótafülke mögötti helyiségbe.
A repülőgép kézi irányítását átvevő, kevesebb mint 3000 repült órával, ebből az A330-ason 800 órával rendelkező első tiszt felhúzta a gép orrát, így az meredek emelkedésbe kezdett és hamarosan elérte a megengedett maximális repülési magasságot. Nem sokkal később a repülőgép sebessége lecsökkent, átesésbe került, és zuhanni kezdett.
A pilóták a műszerek adatait és a figyelmeztető jelzéseket nem tudták megfelelően értelmezni, és így megítélni a repülőgép helyzetét, valamint nem tudták stabilizálni a repülést, emellett a kinyert adatok szerint a két első tiszt olykor ellentétes kormánymozdulatokat tett. Amikor a kapitány visszatért a pilótafülkébe, a repülőgép már túl alacsonyan volt ahhoz, hogy kivegyék az átesésből.
Az A330-as mindössze néhány perc alatt utazómagasságról a tengerbe zuhant.
A katasztrófáról készült végleges vizsgálati jelentést 2021. július 5-én adta ki a BEA, amely megerősítette az előzetes jelentés megállapításait, és hozzátette, hogy a pilóták nem rendelkeztek megfelelő kiképzéssel az ilyen helyzetek kezelésére.
Szakértők rámutattak, hogy bár a katasztrófához vezető eseménysort a Pitot-csövek eljegesedése indította el, a repülőgép a pilóták hibája miatt zuhant le.
Az a tény azonban, hogy nem voltak megfelelően felkészülve a helyzet kezelésére és a gép kézi irányítására, súlyos, rendszerszintű problémákra világított rá.
A légitársasággal és a repülőgépgyártóval szemben később ügyészségi vizsgálat indult gondatlanságból elkövetett emberölés ügyében, de 2023-ban a két céget végül felmentették.
A katasztrófa 228 áldozata között öt magyar is volt. Szarvas Rita, a Pető Intézet konduktora, aki mozgássérült gyerekek nevelésével foglalkozott és brazíliai kiküldetéséből tért volna haza. Vele utazott barátja, Gallasz József, hétéves gyermeke, Buslig-Szarvas András, és egy 11 éves komlói kisfiú, Notheisz Arnold. Az ötödik magyar nemzetiségű utas a felvidéki Gergely Arnold volt, aki az ír Aer Lingusnál dolgozott.
