Újra előkerült az eddig jórészt még csak számítógépes látványterveken és ultrafapados cégek vezéreinek lázálmaiban létező üléskoncepció, amellyel a low-cost légitársaságok drasztikusan csökkenthetnék az üléssorok közti távolságot és még több utast zsúfolhatnának be repülőgépeikbe.

Forrás: Aviointeriors

A hetekben Hamburgban megrendezett Aircraft Interiors Expo (AIX) kiállításon mutatta be új, innovatív üléskoncepcióját az olasz Aviointeriors nevű repülőgépüléseket és fedélzeti berendezéseket tervező és gyártó cég.

A Skyrider 2.0-t nem is igazán lehet ülésnek nevezni, a low-cost légitársaságok azonban a sortávolság csökkentésével még több utast zsúfolhatnának be egy ugyanakkora repülőgépbe ezekkel az ülőalkalmatosságokkal.

Az Aviointeriors Skyrideren az utasok sokkal inkább lovagláshoz vagy kerékpározáshoz hasonló, félig álló testhelyzetben utaznának, mintsem ülnének.

Ezzel a berendezéssel a jelenleg széles körben alkalmazott 28-32 hüvelyk közötti (~71-81cm) sortávolságot akár 23 hüvelykre (~58 cm) csökkenthetnék a légitársaságok.

A gyártó közlése szerint az üzemeltetők akár 20%-kal több utast zsúfolhatnának be ugyanarra a helyre.

Az új ülőalkalmatosságok bevezetésével nem csak a lábtér és a személyes tér csökken, hanem az ülések alatti tárolóhely-kapacitás is megszűnik, de legalábbis drasztikusan kisebb lesz.

Ez komoly fejtörést okozhat a légitársaságoknak, mert a repülőgépek fedélzetén már most is kevés a hely a kézipoggyászoknak, pedig sok low-cost légitársaság csak az ülések alatt elhelyezhető kézipoggyászt engedi a repülőgépek fedélzetére az alapszolgáltatás részeként.

Az Aviointeriors közleménye kiemeli, hogy Skyrider 2.0 ülőalkalmatosságok 50%-kal könnyebbek, mint a megszokott turistaosztályú székek, és mivel kevesebb alkatrészből állnak, a karbantartási költségük is alacsonyabb.

Az olasz gyártó víziója szerint a légitársaságok nem a teljes fedélzetet rendeznék be a sűrű székezéssel, hanem csak néhány sorba helyeznék el a Skyrider ülőalkalmatosságokat. Közlésük szerint a terméknek köszönhetően a diszkont légitársaságok még olcsóbb jegyár-kategóriát vezethetnének be, melynek köszönhetően még több ember számára válna elérhetővé a repülés.

A koncepció iránt állítólag hatalmas érdeklődés mutatkozik, ugyanakkor a közlemény nem tér ki arra, hogy a Skyrider megfelel-e az igen szigorú biztonsági előírásoknak, egy turbulencia, kemény földet érés, vagy baleset esetén a rajta ülők biztonsága ugyanolyan mértékben szavatolt-e, mint a ‘hagyományos’ üléseken utazóké.

Hol van akkor a probléma?

Illusztráció. Már a hagyományos, de vékonytámlás ülésekkel is a maximumra székezik gépeiket a low-cost cégek. (Forrás: Wizz Air)

A mai repülőgépek tejes átszékezése nem is lenne lehetséges, mert a legtöbb low-cost légitársaság már most is a maximális utasszámmal repüli a gépeit.

A repülőgépek fedélzetén szállítható utasok számát elsősorban ugyanis a kijáratok/vészkijáratok kapacitása, azaz az ‘exit limit’ határozza meg.

Az exit limit például egy Boeing 737-800-as esetében 189 utas (a Ryanair gépeit ennyire székezték be), egy A320-as esetében 195 (az amerikai szabályok szerint csak 190).

Az A321ceo esetében a maximálisan szállítható utasok száma 230, de az A321neo maximális utaskapacitása is 240 jelenleg, még az áttervezett – Airbus Cabin Flex (ACF) -ajtókiosztással és fedélzeti elrendezéssel is.

A Wizz Air például már most, a hagyományos székekkel is a maximális utasszámmal repüli az A321ceo* gépeit (230 utas), de a low-cost légitársaság 2019-től érkező A321neo gépein is majdnem a maximális, 239 utasülés lesz.
(* ceo = current engine option, tehát a hagyományos, jelenlegi változat)

Az Airbus korábban meglebegtette, hogy vizsgálja, hogyan lehetne az A321neo befogadóképességét még tovább növelni.

A repülőgépek utaskapacitását azonban a vészkijáratok számának, vagy méretének növelésével sem lehetne a végletekig tágítani, mert a repülőgépek előre meghatározott maximális felszállótömegre vannak tanúsítva, azaz ha több az utas (és a poggyász), akkor kevesebb üzemanyagot vehetnének a fedélzetre, mellyel csökkenne a lerepülhető távolság.

Továbbá például, hogy a prózai dolgoknál maradjunk, a repülőgépeken a megfelelő kabinnyomást, friss levegőt, megfelelő hőmérsékletet és páratartalmat fenntartó légkondicionáló rendszert, a mellékhelyiségek kapacitását is a jelenlegi maximális utasszámra tervezték, így ezeket is át kellene tervezniük a gyártóknak, ha jelentősen szeretnék megnövelni egy típus maximális befogadóképességét.

Az üléseket egyelőre egy légitársaság sem rendelte meg, de ez nem is csoda, hiszen a koncepciót komoly hatósági ellenőrzési és engedélyeztetési folyamatoknak kell alávetni. Az orosz Pobeda low-cost légitársaság viszont jelezte, tervezi, hogy megrendeli az Aviointeriors termékét, ha sikerül megszerezni a hatósági engedélyeket.

Várhatóan a Skyrider 2.0-val a közeljövőben nem fognak találkozni az utasok, de hosszabb távon a profitjuk maximalizálásán dolgozó low-cost légitársaságoknak elképzelhető, hogy megtetszik a koncepció, ami egyfelől rémálom, másfelől lehetőség lehet a kispénzű utazni vágyóknak.