Az új orosz gyártmányú utasszállító típus első példányának elektromos rendszereit, ezzel Irkut MC-21-300 (amit magyar átirat szerint MSz-21-ként is szokás említeni) egy lépéssel közelebb került a szűzfelszálláshoz, melyet természetesen még számos földi tesztelés előz meg.
A prototípust a jövő év elején adja át a gyártó részleg a tesztelő csapatnak,
az első felszállást 2017. februárra, vagy március elejére tervezik.
Az első MC-21-es repülőgépek Pratt & Whitney PW1400G-JM lesznek felszerelve, mely ugyanazon hajtómű típuscsaládba tartozik, mint az új generációs A320neo vagy a Bombardier CSeries repülőgépek hajtóművei.
A gyári tesztflottához még várhatóan idén év vége előtt csatlakozik a második és harmadik példány is, melyeken különböző egyéb próbákat végeznek majd.
A tervek szerint jövőre érkezik egy negyedik példány is a tesztelő csapathoz, amely azonban már az orosz gyártású PD-14-es hajtóművel lesz felszerelve. A hajtóművekből már idén öt példányt legyártottak, jelenleg folynak a tesztelések.
A Pratt & Whitney hajtóműves MC-21-300-as típus légialkalmassági engedélyeinek megszerzését 2018-ra prognosztizálja a gyártó, mely nem csak az orosz hatóságoktól, hanem az európai EASA-tól is meg kívánja szerezni ezt az engedélyt.
Az MC-21 első példányát 2016. nyarán mutatta be a gyártó. A repülőgép két változatban készül majd, a legfrissebb adatok szerint
a -300-as 211, míg a rövidebb törzsű -200-as variáns 165 utas szállítására lesz képes.
A típus így direktben versenyez majd a világ két legnagyobb gyártójának keskenytörzsű típusaival, a Boeing 737 MAX és az Airbus A320neo gépcsaládokkal.
A gyártó 980 darab MC-21 típusú repülőgépre prognosztizál keresletet 2035-ig, ebből az idei nyári adatok szerint 175-re sikerült kötelező érvényű megrendelést aláírni, valamint további 100 darabra rendelkeznek opciós vételi joggal a különböző vevők – döntően orosz légitársaságok és lízingcégek.
A repülőgép gyártójáról még azt érdemes tudni, hogy ebbe cégbe olvadt be a nagy múlttal rendelkező Yakovlev repülőgépgyártó.
Magának az MC-21-nek az alapjait is a Jak-242 adja, ami viszont a kipróbált és a volt Szovjetunióban nagy számban eladott „keleti triholer”, a Jak-42 kéthajtóműves utódjaként szerepelt a tervezőasztalokon, de végül nem lett belőle semmi, és a rajzokat csak a kétezres évek közepén terítették ki újra.
