A holland közlekedésbiztonsági szervezet jelentése alapján a légitársaságok ma már sokkal jobban odafigyelnek a konfliktuszónák fölötti átrepülésekre, mint a Malaysia Airlines járatának lelövése előtt.

Repülésre veszélyes fegyveres konfliktusok 2015-ben (Forrás: EUROCONTROL)

Az utóbbi években megnövekedett azon fegyveres összecsapások száma, amelyek olyan területeken zajlanak, ahol korábban intenzív polgári légiforgalom zajlott. A globálissá váló probléma 2014-ben az MH17-es járat lelövésében csúcsosodott ki.

A légitársaságok azonnal reagáltak, és nem csak Ukrajna, hanem például Irak, majd Szíria légterét is elkezdték kikerülni. A nemzetközi szervezetek, az ICAO, az IATA és az EASA is elkezdték kidolgozni az ajánlott eljárásokat.

Az azóta eltelt időben az elérhető információk köre is bővült, ami segíti az állami szervek és a légitársaságok munkáját a kialakult helyzetek pontosabb felmérésében, és így megalapozott döntést tudnak hozni egy esetleges repülési tilalomról, még ha az adott légtér nincs is lezárva a légiközlekedés elől.

A jelentés szerint a konfliktuszónák kezelése ugyan a napi rutin részévé vált, azonban számos hiányosság fellelhető, mind az előírások, mind a végrehajtás területén.

A cikk a hirdetés alatt folytatódik.

A tervezés bizonytalanságát fokozza az, hogy a legtöbb, fegyveres konfliktussal terhelt ország ugyan közzéteszi a repülés számára veszélyes területeket, illetve magasságokat, ám légterüket szinte kivétel nélkül nyitva hagyják a polgári repülőgépek előtt. Kivétel ez alól Ukrajna, ahol a baleset óta rendeltek el légtérzárat bizonyos térségekben.

Az aktív légtérgazdálkodás hiánya miatt több európai ország és az Egyesült Államok is folyamatosan tájékoztatja légitársaságait a kialakult veszélyekről, esetenként pedig akár működésüket is korlátozza. Azonban a légitársaságok továbbra sem osztják meg – az amúgy üzleti szempontból érzékeny – útvonalaik pontos adatait, ezáltal a hatóságok sem tudják megerősíteni őket választásuk helyességében.

A szervezet megállapításai alapján sem az ICAO, sem a IATA nem ösztönzi az államokat, illetve légitársaságokat az ajánlások betartására. Így ritkák a tényleges légtérkorlátozások, a választott útvonalak kiértékelése pedig házon belül történik csak meg.