Túl nagy kapacitást adhattak hozzá a piachoz az Egyesült Államokban az öböl-menti légitársaságok, amelyek most kénytelenek feladni pozícióikat. Mindez azért lehet szignifikáns, mert most bebizonyosodott, hogy ők sem teljesen sérthetetlenek.
Az Airways news publicisztikájában megjegyezte, hogy az elmúlt évek drasztikus kapacitásbővítése (2011-óta 19 új járat) után az Emirates, a Qatar Airways és az Etihad is visszább vett a lendületből és az elmúlt hetekben sorra jelentettek be menetrendi változásokat. Ezek vagy a meglévő frekvencia csökkentésére, vagy típuscserére vonatkoztak: az Emirates például kivonja A380-asait a dallasi és houstoni járatról és az Etihad is gépet cserél a San Francisco-i járaton. A Qatar Airways viszont további járatnyitáson gondolkodik Bostonba és Los Angelesbe.
A fóka lett sok és az eszkimó kevés
Szakértők szerint a visszalépés egyértelmű oka, hogy a járatbővítéssel akkora kapacitást szabadítottak a piacra, amelyet az nem képes ilyen rövid idő alatt felszívni még úgy sem, hogy a nagy amerikai légitársaságok folyamatosan szüntetik meg az USA és a Perzsa-öböl közti járataikat. Hogy mekkora lehet a túlkapacitás, arról talán az is árulkodik, hogy 35 dolláros hordónként olajár mellett is a csökkentés mellett döntöttek. A legbátrabban talán az Emirates bánt az elérhető székek számával, így most neki kell a legnagyobb mértékben visszalépnie.
Mindez érdekes fordulat lehet az amerikai (American, United, Delta) és az öböl-menti cégek közti háborúban is. A felek kölcsönösen azzal vádolták meg egymást, hogy a kormányaik olyan támogatást adnak nekik, amelyek versenytorzító hatásúak. Először az amerikai cégek keltek ki, mondván a gazdag olajmonarchiák számolatlanul öntik a pénzt a légitársaságaikba, így viszont „könnyű” hálózatot fejleszteni. Tették mindezt az amerikaiak azért, mert veszélyben érezték hosszútávú járataik pozícióját.
Erre válaszul az öböl-mentiek tagadták a tiltott állami támogatások juttatását, Akbar Al Baker, a Qatar Airways szabad szájú vezetője egyszer azt mondta, nem sírni kéne, hanem jó ár-érték arányú szolgáltatást kellene nyújtani. A történethez az is hozzá tartozik, hogy az amerikai légicégeket a kormány a Chapter 11 alatt a gazdasági válság okozta csődhelyzetre hivatkozva „adóforintokkal” tömte ki, hogy azok ne menjenek tönkre.
Ami a szakértők számára világossá vált, hogy az Emirates és társai ezen a színtéren nem sakkoznak, hanem székfoglalósdit játszanak. Aztán amikor egy szék már túl kényelmetlen, vagy túl kicsi lesz, akkor vagy felállnak, vagy kisebb fenékkel ülnek rá. Teszik mindezt egy olyan piacon, amelynek nincs szüksége túlkapacitásra. Még akkor sem, ha az Emirates vezetői szerint ez nem túlkapacitás, hanem a piacok stimulálása.
