Az új reptéri szálloda központi részeként megnyílt az 1962-ben elkészült, műemléki TWA-terminál a New York-i JFK-n. A felújított építmény a hotel előcsarnokaként mostantól megidézi az akkori repülős világot és a névadó légitársaságot, korabeli és korhű beltérrel, relikviákból válogatott kiállítással.
A finn származású Eero Saarinen amerikai építész által tervezett, 1962-ben átadott Trans World Airlines Flight Center, közkeletű nevén TWA-terminál a New York-i John F. Kennedy Nemzetközi Repülőtéren (JFK) új funkcióval ismét megnyílt a nagyközönség előtt.
A futurista, úgynevezett Googie-stílusú alkotás (sokaknak például a Kapj el, ha tudsz! című filmből lehet ismerős) a teljes felújítása után a mellette felépült szállodai részek előcsarnokaként kezdhetett új életet, TWA Hotel néven.
Miután a tönkrement TWA légitársaságot az American Airlines felvásárolta, 2001 őszén bezárták a terminált. Tervben volt, hogy a mögötte a Jetblue számára végül 2008-ra felépült új 5-ös terminál része legyen, de a légiközlekedés változásai miatt – például a fokozott biztonsági ellenőrzés szükségessége okán – erre nem lett volna igazán alkalmas. Ha pedig az új részben van minden szükséges funkció, akkor túl hosszú utat kellett volna megtennie az utasoknak a TWA-terminál bejáratától a repülőgépekig.
Így egy ideig funkció nélkül maradt, a szatelitjeit pedig lebontották az 5-ös terminál felépítésekor. Végül néhány éve a reptérüzemeltető társaság megállapodott egy befektetővel, amely 75 évre megkapta használatba. A csarnok és az 5-ös terminál közötti területen 2016 végétől felépítettek két szállodai szárnyat, összesen több mint 500, különlegesen hangszigetelt szobával – mint az Airways Magazine cikke emlékeztet rá, meglepő, de JFK-n nem volt eddig magasabb színvonalú hotel.
Az új épületrészek egyikének tetején végtelen hatású víztükörrel rendelkező medence található a több mint 900 négyzetméteres, bárki előtt nyitva álló kilátóteraszon, ahonnan a repülőgépek forgalma is megfigyelhető.
Bár a minapi megnyitó után még több szolgáltatás nem elérhető a beszámolók szerint, és a személyzet is kissé tanácstalan, az a tény, hogy megmenekült a műemlék, rendkívüli jelentőségű – és visszakerült a rég nem létező légitársaság logója is.
Az új épületrészek esetében kiemelendő, hogy jó döntést hoztak a tervezői: a homogén, sötétített üveghomlokzatok hátteret adnak a műemléknek, alig vonják el a figyelmet róla. Oldalsó, ablaktalan falaik pedig rímelnek a régi építmény összefüggő betonfelületeire. A szobák belsőépítészete a korszakra utalva a mid-century modern (századközepi modern) stílus jegyében készült.
A TWA-csarnok egyébként az űrkorszak, a sugárhajtású gépek, az új technológiák vonzásában született, ezért lett Saarinen alkotása ilyen futurisztikus (évtizedekkel megelőzve a néhai Zaha Hadid hasonlóan „folyékony” vonalait), azonban nem vált nevetségessé vagy idejétmúlttá, most is meglepően izgalmas.
Különleges technológiával készült az oszlopok nélküli, megerősített betonhéj-szerkezete, a hatalmas tetőzet kiterjesztett szárnyú madárra (leginkább sirályra) emlékeztet.
A történelmi építmény a portál másik beszámolója szerint éttermeknek, bároknak és kiállításoknak ad helyet – utóbbiakon a több mint fél évszázaddal ezelőtti korszak relikviái láthatók: a légitársaság egyenruhái, plakátjai, valamint egyéb tárgyak.
A szándék az volt, hogy a repülés úgynevezett „aranykorát” hozzák vissza, miközben a szállodai feladatoknak is megfelel így az egykori terminál: például a check-in olyasmi hangulatú, mintha repülőutazásra jelentkezne be a vendég.
A régi csarnok belterét újraalkották, korabeli tervek alapján és korhű anyagokból, de számos részlet még az eredeti.
A vörös padlószőnyeg és a bútorzat is a TWA-márkát és -korszakot idézi, emellett felújították a legendás, ovális járatinformációs táblákat is.
A szállodai projekt részeként a régi és az új részek között egy Lockheed L-1649A Starliner gépet is felállítottak: ahogy beszámoltunk róla, a kalandos előéletű példány a néhai légitársaság színeiben koktélbárként működik ezentúl.
Mint megírtuk, a közelmúlt folyamatos fejlesztései JFK-n több ikonikus, technikai és építőművészeti értelemben is jelentős terminál eltűnését eredményezték. Az egyik a néhai Pan Am „repülő csészealjnak” nevezett, 1960-ban átadott Worldportja (a későbbi 3-as terminál), amelyet a mellette lévő épülete bővítése miatt a Delta bontatott le.
A másik a Sundrome néven ismert későbbi 6-os terminál, amely eredetileg a National Airlinesnak készült el 1970-ben. A neves I. M. Pei építész és irodája tervezte (ők alkották meg a párizsi Louvre ikonikus üvegpiramisát is később), a korát megelőző, teljesen átlátható üvegfalakkal. Mindkettőért számos szakmai testület szót emelt, ám végül nem tudták megmenteni őket.
