Az Airbus és a Boeing ajánlatát is visszadobta a Qantas az ultrahosszú járatok teljesítésére javasolt repülőgépekről, jelentette be a légitársaság a közelmúltban végrehajtott, kutatási célú, Project Sunrise teszt járat teljesítését követően. Lehet, hogy eljött a „napfelkelte projekt” alkonya?
Az ausztrál légitársaság Sydney és Melbourne repülőtereiről indítana közel 20 órás repült idejű, közvetlen járatokat New Yorkba és Londonba 2023-tól, a kezdeményezés a „Project Sunrise” elnevezést kapta a cégnél. Ehhez a két nagy gyártó még augusztusban nyújtotta be ajánlatát a Qantasnak.
„Megkértük a két repülőgépgyártót, hogy vizsgálják felül az ajánlataikat” – mondta el Tino La Spina, a Qantas egyik felsővezetője kedden, Sydney-ben egy befektetői tájékoztatón a Sydney Morning Herald tudósítása szerint.
A gyártók első körös ajánlataiban a megfelelő paraméterekkel rendelkező repülőgépek ára túl magasnak bizonyult ahhoz, hogy a Qantas elfogadható üzleti tervet nyújtson be a döntéshozóinak, magyarázta a szakember.
Ugyanakkor szavai szerint a légitársaság nemcsak az árak terén szeretné, ha a gyártók áthidalnák az ajánlat és az elvárásuk közötti különbséget, hanem garanciákat is kér, valamint az előre nem látható esetekre vonatkozó feltételek kidolgozását is várja.
Ezt a cég azzal indokolta, hogy a repülőgépekkel a következő 20 éves időszakra számolnak a flottában, így a gyártóknak garantálnia kell, hogy azok „jövőállók”.
Az európai gyártó a korábbi hírek szerint az Airbus A350-1000-es megnövelt felszállótömegű és hatótávolságú, de nem ULR változatával, a Boeing pedig a 777X kisebb befogadóképességű, de nagyobb hatótávú -8-as variánsával szállt versenybe.
A „napfelkelte projekt” alkonya?
A légitársaság korábban azt nyilatkozta, hogy még 2019 végén eldönti, valóra válik-e a „Project Sunrise”, valamint azt is, hogy melyik gyártó típusával vágnak neki az ultrahosszú járatok bevezetésének. A Qantas mostani lépése akár azt is jelentheti, hogy a projekt egy időre parkolópályára kerül.
A megfelelő árú gép beszerzése csak egyetlen eleme annak a kirakósnak, hogy az ultrahosszú járatok életképesnek bizonyulnak-e.
A légitársaságnak La Spina tájékoztatása szerint még meg kell egyeznie a személyzettel és azon belül első sorban a pilótákkal, hogy milyen feltételekkel vállalják a lényegesen nagyobb megterhelést jelentő, mintegy 30 százalékkal magasabb produktivitást megkövetelő járatokat.
Emellett pedig a hatóságoknak is jóvá kell hagynia a közel 20 órás járatok teljesítéséhez kidolgozott speciális eljárásokat és munkarendet.
A közelmúltban végrehajtott tesztjáratok során első sorban ezt kutatták a Qantas által felkért szakemberek és tudósok.
A Qantas vezére, Alan Joyce szerint a közbenső leszállás nélküli járatokra hatalmas a kereslet, a légitársaság akár 30 százalékkal magasabb árat is kérhetne az ezen útvonalakon közlekedő utasoktól, a közbenső leszállással teljesítettekhez képest.
Ugyanakkor – mint mondta – az sem jelent problémát számára, ha végül nem működik a koncepció, legalább tettek egy próbát.
