Az NTSB előzetes jelentése szerint instabil megközelítést követően az előírtnál jóval gyorsabban és későn ért földet, utána pedig többször elpattant a Miamai-ban balesetet szenvedett Boeing 767-es, a féklapokat és a sugárféket nem aktiválták, majd egy későn megkísérelt, és gyorsan visszavont átstartolás után futott túl a repülőgép.

Kiadta előzetes vizsgálati jelentését az amerikai Nemzeti Közlekedésbiztonsági Bizottság (NTSB) a 21 Air légitársaság, az Amazon Prime Air számára üzemeltetett, N1997A lajstromjelű Boeing 767-300F szeptember 6-i, öt halálos áldozatot követelő túlfutásos balesetéről.

Az NTSB a fedélzeti adat- és hangrögzítők, valamint a helyszíni vizsgálat alapján megállapította, hogy
a repülőgép a Miami repülőtér (MIA) 30-as futópálya küszöbét 177 csomós föld feletti sebességgel keresztezte, majd 3750 lábbal, azaz 1140 méterrel a küszöb után ért földet, 160 csomós sebességgel.

A megközelítés során az első tiszt többször figyelmeztette a kapitányt a túl nagy sebességre, a fedélzeti rendszer pedig a túl gyors süllyedési sebességre („sink rate”), majd az alacsony föld feletti magasságra („too low terrain”) figyelmeztető jelzéseket is adott.

Forrás: NTSB

A leszállási engedély kiadásakor a légiforgalmi irányítás nem közölte a személyzettel a széladatokat. A repülőtéri időjárás megfigyelő rendszer szenzorai 190 fokos irányból 17 csomós szelet mértek, időnként 26 csomós széllökésekkel, jelentős hát- és oldalszelet eredményezve a 30-as pályán.

A cikk a hirdetés alatt folytatódik.

A földet érés után a szárnyak tetején lévő féklapok zárva maradtak, a hajtóművek sugárfékeit pedig nem aktiválták. A főfutóművek érzékelői a leszállást követő hét másodpercben váltakozva jelezték, hogy a futómű a levegőben, illetve a földön van, ami a repülőgép többszöri elpattanására utal (bounced landing).

A földet érési jelzés csak akkor vált folyamatossá, amikor már csak 2730 láb, mintegy 830 méter maradt a pályából.

A futóművek fékeit a személyzet 146 csomónál kezdte használni. Nyolc másodperccel később, 120 csomós sebességnél felengedték a fékeket, és átstartolási teljesítményre állították a hajtóműveket, ekkor azonban már csak 930 láb, kb. 280 méter állt rendelkezésre a futópályából.

Négy másodperccel később a gázkarokat ismét alapjáratra húzták, majd újra fékezni kezdtek. Ekkor mindössze 415 láb, 126 méter volt hátra a pályából.

A Boeing 767-300F végül 113 csomós, 210 km/órás sebességgel hagyta el a futópályát.

Áthaladt a pályavégi megközelítési fényrendszeren és a műszeres leszállítórendszer antennáin, átszakította a repülőtér kerítését, majd áthajtott az NW 67th Avenue közúton.

A kerítésnél futó belső szervizúton egy Ford Econoline mikrobusznak ütközött, amelynek hét utasából öten meghaltak, ketten súlyosan megsérültek, ezt követően pedig már a reptér területén kívül egy Toyota Corolla Cross SUV-ot sodort el, amelynek vezetője szintén súlyosan megsérült. A két pilóta könnyebb sérülésekkel élte túl a balesetet.

A repülőgép a pályavégtől 365 méterre, egy parkoló melletti füves területen állt meg, a jobb szárnyon pedig tűz ütött ki.

Forrás: NTSB

A helyszíni vizsgálat szerint a pilótafülkében a gáz- és a sugárfékeket vezérlő karok alaphelyzetben, a féklapokat vezérlő kar pedig csukott állásban volt.

A fékszárnyak 25 fokos beállításnak megfelelő helyzetben voltak, holott a pilótafülke hangrögzítőjének (CVR) felvétele szerint a végső megközelítés során elhangzott az utasítás 30 fokra történő beállításukról. A kerékfékek kopásjelzői alapján a fékek műszakilag megfelelő állapotban voltak.

A gép kapitánya összesen mintegy 7267 repült órával rendelkezett – ebből 2700 órát Boeing 737-esen szerzett –, míg a Boeing 767-es típusjogosítását 2026 májusában szerezte meg és mindössze 150 órát repült a típussal. Az első tiszt összesen 2800 repült órájából 800 órát teljesített Boeing 767-esen, a baleset napja pedig a két pilóta legelső közös szolgálata volt.

A 30-as futópálya végén nem volt kiépítve EMAS, vagyis a túlfutó repülőgépek megállítására szolgáló speciális energiaelnyelő pályavégi rendszer.

Az NTSB vizsgálata folytatódik. A hatóság a repülőgép teljesítményét, valamint a személyzet döntéshozatali folyamatát további szimulációs elemzésnek veti alá.