A napokban Hamburgban jártunk, a reptereken és a járatok fedélzetén már érezhetően többen vannak tavalyhoz képest, és érdekes tapasztalat, hogy az EU-s covid-igazolás alig érdekelte a hatósági embereket.
Budapestről odafelé bécsi átszállással az Austrian Airlines, visszafelé a magyar fővárosba pedig Münchenen keresztül a Lufthansa járatain utaztunk. A magyar EESZT-applikációban generált (de a biztonság kedvéért PDF-ből is kinyomtatott) uniós oltottsági covid-igazolás birtokában, többféle check-in módszert is kipróbálva repültünk, emellett négy légikikötőben jártunk.
A Liszt Ferenc-reptéren – a kormányzati intézkedés miatt – nem kötelező, csupán ajánlott a maszkviselés, kevés utas hordta ottjártunkkor, inkább a dolgozók között jellemző.
A 2A terminál check-in csarnokában szinte a járvány előtti időkhöz hasonló sorok és tumultus volt tapasztalható, ám a biztonsági ellenőrzésnél annak ellenére, hogy nem mindegyik állomás üzemelt, nem volt tömeg. A beszállókapunál a földi személyzet megnézte a mobilos covid-igazolást – azt is csak azért, mert megkérdeztük, kell-e nekik.
Többek közt az osztrák légitársaság is lehetővé teszi, hogy előzetesen, a honlapján keresztül feltöltsük PDF-formátumban az uniós dokumentumot, pár órán belül pedig jött is az értesítés, hogy mindent rendben talált a központ. Ez után a weboldalon végeztük el az online check-int, mobil beszállókártyát kérve (amely elmenthető az Apple Walletbe és a Google Paybe is), amely az előzetes dokumentumellenőrzésnek köszönhetően garantáltan helyre szólt, és lehetett módosítani is az automatikusan kiosztott széket.
Ugyanis a Lufthansa központi telefonos ügyfélszolgálatának tájékoztatása szerint ha nem töltjük fel a covid-igazolást, akkor előfordulhat, hogy hiába jelentkezünk be a járatra, az induláskor mégis oda kell mennünk a reptéri check-in pulthoz a tényleges beszállókártyáért.
Az Austrian bécsi járatát egy Embraer E195-ös teljesítette, a 120 utas szállítására berendezett gépen csak mintegy húsz ember volt, itt már kötelező volt orvosi vagy szelep nélküli FFP2-maszk viselése. A fedélzeten, ezen a rövid járaton csak egy pohár víz, illetve egy Servus feliratú csokoládétallér jár ingyen.
A gyors indulás után, alig több mint fél óra repülést követően a menetrend szerinti idő előtt landoltunk Schwechaton. Itt esetenként kissé komplikáltnak tűnhet az átszállás, ugyanis az egyik legtávolabbi külső állóhelyre parkolt az Embraerünk, majd busszal vittek minket a terminál érkezési kapuihoz. A továbbutazóknak emiatt innen, egy lépcső-lift tömböt megkerülve, a szomszédos üvegajtótól induló belső shuttle-busszal tovább kellett menniük a 3-as terminálhoz – ennek ellenére gyorsan, gördülékenyen ment minden.
Schwechat kissé nyomasztó hangulatú indulási csarnokában, ahol szintén élénk utasforgalmat tapasztaltunk, a beszállításkor már nem ellenőrizték senkinél a covid-igazolványt tapasztalatunk szerint. A Hamburgba induló Austrian A319-es szinte tele volt, ugyancsak kötelező maszkviseléssel a fedélzeten.
Az észak-német város Helmut Schmidt-repterén utashídra állt be a gép, itt néhány határőrtiszt a jelek szerint csak szúrópróbaszerűen ellenőrizte az okmányokat, vélhetően az uniós igazolást is, de minket nem emeltek ki.
Ahogy érkezéskor, úgy visszainduláskor is azt tapasztaltuk, hogy itt is élénkebb már a forgalom: nem volt tömve a tranzit vagy a két hatalmas check-in csarnok és a biztonsági ellenőrzés területe, de jócskán vannak már utasok.
A hazaúti check-int a Lufthansa mobilapplikációjában végeztük el. Ahogy az idáig vezető úton, úgy a hamburgi indulás előtt sem volt senki kíváncsi az EU-s vagy bármilyen más dokumentumra: sem a biztonsági ellenőrzésnél, ahol ugyancsak gyorsan áthaladtunk, sem a beszállókapunál.
Érdekes különbség, hogy míg az Austrian egyik esetben sem alkalmazta a csoportonkénti beszállítást, a Lufthansa mind a hamburgi, mind a müncheni indulásnál így tett, ezt jelezve is a mobilos beszállókártyán. A Hamburg-München járaton a még szinte új szagú A321neo fedélzetén ismét telt ház volt. Szintén egy kis flakon víz és csoki volt az ingyenes ellátmány.
A müncheni reptérre érkezéskor ismét különös eljárással találkoztunk: a 2-es terminál szatelitjéhez, egy utashíd mellé állt be a gépünk, de buszos fuvart kaptunk a főépület érkezési kapuihoz. Azonban nem véletlenül lett nemrég Európa legjobbja a bajor főváros légikikötője: világos, áttekinthető, tágas, minden gyorsan elérhető.
Néhány üzlet még itt is zárva tart – ahogy Hamburgban is -, de ugyancsak élénkebb forgalommal találkoztunk. Az utolsó szegmensen, a budapesti járaton egy felújított kabinnal rendelkező, a City Line által üzemeltetett CRJ-900-assal utaztunk, erős háromnegyed házzal, ahol ismét a kis flakon víz és csoki járt.
Ahogy tavalyi, hasonló cikkünkben is írtuk, ezúttal is minden kiszálláskor négy-öt soronként szólították az utasokat, amivel persze még mindig nem kerülhető el a székek közötti folyosókon a tumultus.
Egyébként Budapestre érkezéskor szintén különös módon érhettük el a 2A terminált: nem az épülethez, hanem az új 1-es móló buszos kapuihoz vitte az utasokat a földi kiszolgáló jármű, és innen, körbemenve érhettük el a kijáratot. Mondanunk sem kell, hogy a móló átjárórészén asztaloknál üldögélő határőrök nem igazán érdeklődtek a covid-igazolványok felől.
