Az elmúlt hónapokban egyre többször bukkannak fel különböző internetes hirdetési oldalakon eladásra kínált repülőgépek. Az egyik hirdetőoldalon pedig újabb különlegességet, egy orosz gyártású negyedik generációs vadászgépet kínálnak eladásra Amerikából.

Az online árusítás hódít az utóbbi időben, luxus Boeing 747-esek és 787 Dreamliner mellett hirdettek már meg üzemképtelen Antonov An-124-est is, eredendően katonai felhasználásra gyártott, viszonylag modern harci gépet azonban eddig nem igazán lehetett vásárolni a világhálón.

Forrás: Raptor Aviation

Az olyan veteránnak számító típusok esetében, mint az Aero Vodochody L-29 Delfin kiképzőgép, vagy a szovjet Mikojan-Gurjevics MiG-15 szubszonikus vadászgép, már megszokottnak mondható egy-egy példány polgári kezekbe kerülése és restaurálása.

Ezt követően általában repülőnapokon mutatkoznak be az idősödő típusok, egy nagyobb összeg fejében pedig bárki repülhet is velük.

A negyedik generációs MiG-29, NATO-kódnevén Fulcrum vadászgép azonban még nem tartozik ebbe a kategóriába, a világ számos országában még rendszerben áll a típus, a fegyveres erők pedig a legtöbb esetben nem válnak meg a még üzemképes példányoktól.

Hirdetés

Nemrég azonban a Raptor Aviation nevű, repülőgépek eladásával foglalkozó cég weboldalán bukkant fel egy 1986-ban gyártott MiG-29UB változatú, kétüléses példány.

A hirdetés szerint az N129XX amerikai lajstromjelet viselő gép eddig mindössze 818 repült órát teljesített, ebből 118-at az ukrajnai Lvivben elvégzett nagyjavítást követően.

Hasonlóan jó állapotban van a gép két Klimov RD-33-as típusú, utánégetős hajtóműve is, mindössze 350 órát üzemeltek, tehát még jó ideig repülhetnek komolyabb karbantartás vagy üzemidő-hosszabbítás nélkül.

A szürke és kék mintára festett Fulcrumért négymillió-hatszázötvenezer dollárt (kb. 1,3 milliárd forintot) szeretne kapni az eladója.

Részlet a gép műszerfaláról (Forrás: Raptor Aviation)

Az árazás minden tekintetben kedvező, egy új MiG-29-es ára változattól függően tizenegy és húsz millió amerikai dollár között mozog, ahogy a szintén negyedik generációs, egy hajtóműves, de képességeit és a legyártott darabszámot tekintve jóval szerényebb Chengdu FC-1-eshez sem lehet sokkal olcsóbban hozzájutni.

Emellett az egykori kiképzőgép teljes egészében nyugati szabványú, például az amerikai hatóságok előírásainak megfelelő rádió adó-vevő berendezéseket is utólagosan beszerelték.

Kinek kell egy vadászgép?

Különböző államok légierején kívül a hasonló repülőgépek piaca a magas üzemeltetési költségek és a korlátozott felhasználhatóság miatt igen szűk.

Az egyik lehetséges vevőkörbe tartoznak a sugárhajtóműves gépekre jogosítással rendelkező bemutatópilóták vagy olyan cégek, akik légi bemutatókon szerepelve, valamint jól fizető ügyfelek élményrepültetésével termelnék ki a vételárat.

A másik lehetséges felhasználási terület a fegyveres erők pilótáinak légiharc-kiképzése során agresszorként való hasznosítás. Erre a feladatra ugyan léteznek kimondottan agresszor alakulatok, de ezek jellemzően ugyanazzal, vagy nagyon hasonló géptípussal repülnek, mint a képzendő újoncok.

Ezért juthatnak szerephez a külső szolgáltatók, akik idegen géptípusokkal – például MiG-29-esekkel, vagy Szu-27-esekkel – segítik az élethűbb kiképzést.

Ezek mellett az sem elképzelhetetlen, hogy egy a típust már üzemeltető, de pénzszűkében lévő ország légiereje jelentkezik be a nagy üzemóratartalékkal rendelkező MiG-29-esért.

Az eladásra kínált MiG-29-es az Orosz Légierő színeiben (Forrás: Raptor Aviation)