A koronavírus-járvány első hulláma után még mindig nagy a bizonytalanság a légi közlekedési iparágban, az egyes szereplők döntéseiből pedig nehéz rendszerszintű következtetéseket levonni a jövőt illetően. A légi forgalom visszarendeződése viszont kétségtelenül megkezdődött, és a magyar légtér forgalmában biztató eredményeket láthatunk. Szepessy Kornéllal, a HungaroControl Zrt. vezérigazgatójával a járványhelyzet idején bevezetett intézkedésekről és az aktuális forgalmi adatokról beszélgettünk, de szóba került az is, hogy milyen európai kezdeményezések ronthatják a légi navigációs szolgáltatók túlélési esélyeit.
Pár hónappal ezelőttig nehezen tudtuk volna elképzelni azt, hogy mindössze néhány nap alatt szinte teljesen „kiürül” a légtér. Egy légi forgalmi szolgáltató miként él meg egy ilyen szituációt?
Az iparági szereplőket valóban megdöbbentette ez a helyzet, de a legfontosabb ilyenkor mégiscsak az, hogy egy légi navigációs szolgáltató gyorsan és jól tudjon reagálni.
Ez alatt azt értem, hogy bármilyen körülmények között a lehető legmagasabb színvonalon kell biztosítanunk alaptevékenységünket, illetve ellátni a törvényben meghatározott állami feladatainkat, de ugyanilyen fontos, hogy védjük a munkavállalóink egészségét.
Ennek érdekében pedig – több európai szolgáltatóhoz hasonlóan – a veszélyhelyzet idejére teljesen átalakítottuk a légiforgalmi irányítók és a műszaki üzemeltető szolgálatok munkarendjét: az előbbieknél három, utóbbiaknál pedig két nagycsoportos működést vezettünk be.
A légiforgalmi irányítók egyik csoportja a szokásosnál sűrűbb rotációban látta el feladatait, a másik csoport hot standby-ként várta, hogy behívjuk őket, a harmadik csoport pedig cold standby-ként töltötte otthon 15 napos pihenőidejét. Mindez igazodott a vírus kéthetes lappangási idejéhez.
A pandémia idején rekord alacsony forgalmat tapasztalhattunk, így a laikusokban felmerülhet a kérdés, hogy mi indokolta az ilyen magas fokú készültséget? Egyáltalán kifizetődő egy ilyen rendkívüli modell bevezetése?
Már önmagában a repülésbiztonság maximális szavatolása miatt is kifizetődő. A veszélyhelyzetben felértékelődött a cargo-járatok jelentősége – ebben az időszakban szinte csak áruszállító gépek közlekedtek Európában –, és a HungaroControl irányítói az ő biztonságos repülésükért is felelnek.
Kétségtelen, hogy az irányítók munkarendjének átszervezése költségekkel jár, de egyedül így tartható fenn az üzemfolytonosság. A veszélyhelyzet idején hangsúlyosabbá is vált a légi forgalmi irányítás szerepe:
irányítóinknak is köszönhető, hogy az egészségügyi védőfelszerelések, a koronavírus-tesztek, illetve a gyógyszerszállítmányok időben és a legnagyobb biztonságban érkezhettek meg Magyarországra.
Tudjuk, hogy április közepe jelentette az abszolút mélypontot az európai, ezzel együtt a magyarországi légi közlekedésben is. Milyen változások látszanak azóta?
A koronavírus terjedésének megfékezése, illetve lassítása érdekében szinte mindenhol korlátozásokat vezettek be, így a légi forgalom rövid idő alatt, Európa-szerte több mint 90 százalékkal csökkent a korábbi év azonos időszakához képest.
A HungaroControl által kezelt forgalomban is 90–95 százalék közötti csökkenést regisztráltunk. Ezek a lesújtó számok május végétől indultak javulásnak, ekkorra az Eurocontrol-tagállamok forgalma a mélyponthoz képest közel 10 százalékponttal növekedett.
Mi áll ennek a hátterében?
Elsősorban az utazási korlátozások és az egyes országokban bevezetett védekezési intézkedések enyhülése. Ennek köszönhetően június óta a HungaroControl által kezelt forgalom is számottevő növekedést mutatott.
Az elmúlt másfél hónapban ugyanis Magyarország átrepülő forgalma 20, a Koszovó feletti magas légtér gépmozgásai 25, míg a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér le- és felszálló forgalma 30 százalékpontot meghaladó mértékben nőtt az áprilisi mélyponthoz képest.
Jelenleg a magyarországi átrepülő forgalom mérlege az előző évhez képest körülbelül 66, a koszovói magas légtéré 59, míg a budapesti nemzetközi repülőtéré 67 százalékos elmaradást mutat.
A járvány hatásait túlzás nélkül a légi közlekedés és a turizmus sínylette meg a leginkább. Mára hétköznapivá váltak a légitársaságok elbocsátásairól, a cégek bedőléséről szóló híradások. A légi navigációs szolgáltatók helyzetéről ebben a kontextusban keveset lehet hallani, de ha jól sejtem, önöknél sem rózsás a helyzet.
Jól látja, a légi forgalmi szolgálatok megsegítéséről hallgatnak a híradások, mindenki a légitársaságokat szeretné megmenteni. Kevés szó esik például arról, hogy az utóbbi hónapokban jelentősen csökkentek a többnyire állami kézben lévő légi navigációs szolgáltatók bevételei, ugyanis azok az útvonal- és terminálnavigációs díjakból származnak.
Magyarán, ha ezeket a légtérhasználók – a légitársaságok – nem térítik meg, akkor a légi forgalom kezeléséért felelős vállalatoknak nincs miből gazdálkodniuk. A helyzetet tovább nehezíti, hogy az európai légi navigációs szolgáltatók érdekeit képviselő Eurocontrol előnytelen javaslatokkal és intézkedésekkel áll elő.
Például?
Az Eurocontrol áprilisban elfogadott javaslata szerint a 2020. február és május között esedékes útvonaldíjak kifizetését 7–13 hónappal halasztották el.
A légi navigációs szolgáltatók így a tárgyidőszakban ténylegesen igénybe vett szolgáltatásért járó átrepülési díjakhoz sem jutottak időben hozzá, és a helyzetük tovább nehezedett.
Az Eurocontrol másik javaslata szerint egy négy bankból álló konzorciumtól közel 1,3 milliárd euró hitelt vennének fel, amelyből továbbhiteleznék az erre igényt tartó légi forgalmi szolgáltatók tervezett bevételeinek mintegy 50 százalékát kitevő összeget.
Ez két dolog miatt is kockázatos: egyrészt az Eurocontrol hitelfelvételéért bizonyos értelemben az összes tagállam felelősséggel tartozik, másrészt az egyes országok a hazai piaci hitelfeltételeknél lényegesen kedvezőtlenebb feltételekkel kaphatnának hitelt. Nem is véletlen, hogy a tagországoknak csak mintegy 25 százaléka döntött a hitelfelvétel mellett.
És mi lenne a helyes megoldás?
Elsősorban az, ha az Európai Bizottságban érzékenyebbek lennének a légi navigációs szolgáltatók problémáira, ezzel együtt garantálnák számunkra azt a stabil jogszabályi környezetet, amelynek köszönhetően a kieső költségeink teljes mértékben megtérülhetnek.
