Napra pontosan harminc éve, 1989. január 2-án szállt fel először a szovjet polgári repülőgépipar utolsó típusa, a Tupoljev Tu-204-es első példánya.

Forrás: Tupoljev

A Tupoljev iroda egykori legsikeresebb típusának, a háromhajtóműves Tu-154-esnek a leváltására kezdett új fejlesztésbe az 1980-as években.

A tervezés során követték az Airbus és a Boeing mintáit, így már az elődhöz hasonló repülőgépet terveztek, hanem az elterjedtebb megoldás szerint a szárnyak alá függesztették a hajtóműveket.

Emellett olyan, a kornak megfelelő technológiákat alkalmaztak a típuson, mint az elektronikus fly-by-wire kormányvezérlés, a vészhelyzeti tartalékberendezéseket leszámítva analóg műszerektől mentes, digitális kijelzőkkel felszerelt, úgynevezett glass cockpit, illetve az alacsonyabb üzemanyagfogyasztást elősegítő – bár kezdetleges – szárnyvég (winglet).

A Tu-204-es első, CCCP-84001 lajstromjelű prototípusa 1989. január 2-án szállt fel először a Moszkva melletti Zsukovszkij repülőtérről.

Hirdetés

Az utastér még az ilyenkor szokásosnál is jobban, zsúfolásig tele volt adatrögzítő, a különböző rendszerek működését figyelő berendezésekkel, mivel a szovjetek korábban sose építettek ilyen, már-már nyugati szinten automatizált gépet.

A tesztprogram során kétféle hajtóművel is elvégezték a gép tanúsítását, így az annak idején elterjedt, számos nyugati típuson is alkalmazott (Boeing 747, 757, 767, Lockheed L-1011 TriStar), brit Rolls-Royce RB211-es mellett a Szolovjev (mai nevén Aviadvigatel) PS-90A típusú erőforrásokkal is sorozatgyártásba kerülhetett a Tu-204.

Érdekesség, hogy utóbbi, saját gyártású hajtómű teljesített jobban a tesztprogramban, jóval csendesebbnek bizonyult brit konkurensénél, az ICAO szabványai alapján nem csak az akkori sztenderd Chapter 3, de a 2006 után kötelező érvényűvé vált Chapter 4 zajkorlátozásainak is megfelelt.

A fejlesztés azonban nem állt meg, Tu-214 néven, nagyobb módosításokkal egy megnövelt felszállótömegű változatot is tervezett a Tupoljev, ami azonban csak a Szovjetunió felbomlása után, 1996-ban tudott először a levegőbe emelkedni.

A Tu-214-es maximális felszállótömege 5 tonnával több, mint a PS90-essel felszerelt testvéré, a törzs bal oldalán, a szárny előtti vészkijárati ajtó helyett egy teljes értékű található.

Az új variáns gyártása pedig az uljanovszki Aviastar-SP gyár helyett Kazanyban, a KAPO üzemében zajlott az eredeti felállás szerint, mára azonban csak utóbbi vállalat foglalkozik a típussal az Orosz Egyesített Repülőgépipar Konzorciumon (UAC) belül.

Kedvezőbb paraméterei miatt a módosított típus jóval sikeresebb lett, a speciális feladatú, katonai alkalmazású példányok kizárólagos alapjául is ez szolgált.

Forrás: Wikimedia Commons

Ezen kívül Tu-204-300 és -500 néven készült még hat méterrel rövidebb törzsű, nagyobb hatótávolságú és utazósebességű, valamint rövidebb útvonalakra optimalizált változat is.

Emellett máig végeznek apróbb módosításokat a típuson, a hidraulika rendszer gyártását például a feszült politikai helyzet miatt nemrég átvette Ukrajnától a Techodinamika Holding.

Ennek ellenére nem jött el az átütő siker, a speciális feladatú és tesztpéldányokat is beleértve mindössze 85 darab épült a típusból, a legtöbb légitársaság pedig rövid üzemeltetés után megvált a kéthajtóműves Tupoljevektől. Oroszországon kívül csak a Cubana, a Cairo Aviation, valamint az észak-koreai Air Koryo flottájában található néhány példány, és két kínai légitársaság adott le megrendelést összesen hat darabra.

Kereskedelmi utasforgalomban már szinte teljesen kikopott a típus, a fő üzemeltető Rossiya Airlines is kormányzati szállításokra tart fenn 14 példányt, a Red Wings pedig nemrég vált meg az utolsó darabtól is.

A típus egyedüli halálos áldozatokat követelő balesete is a Red Wingshez kötődik, a légitársaság egyik Tu-204-es repülőgépe 2012-ben túlfutásos balesetet szenvedett Moszkva Vnukovó repülőtéren. A fedélzeten baleset időpontjában nem tartózkodtak utasok, de az még így is négy halálos áldozatot követelt, a háromtagú hajózószemélyzet mellett egy utaskísérő is életét vesztette. A vizsgálatok később megállapították, hogy a balesetet nem műszaki meghibásodás, hanem a pilóták hibája okozta.