Hetvenöt éve, 1950. május 7-én nyitották meg a légiforgalom előtt Ferihegyet, Magyarország légi kapuját, Budapest ma is működő nemzetközi légikikötőjét, ahol az elmúlt hét és fél évtized alatt hatalmas fejlesztések és változások történtek.
A ma Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérként ismert budapesti légikikötő immár hetvenötödik éve működik Magyarország légi kapujaként: Ferihegy megnyitására 1950. május 7-én került sor.
A tradicionális elnevezést a Vecsés és Rákoshegy közötti, 650 hold nagyságú földterületet egykor birtokló Mayerffy Ferencről (1776–1845), a kor egyik leghíresebb szőlészéről kapta. A légikikötőt 2011 tavaszán Liszt Ferenc zeneszerző születésének 200. évfordulója tiszteletére keresztelték át Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre, elhagyva a Ferihegyet, ám a szakmában és a köznyelvben ma is él a régi elnevezés.
A budapesti repülőtér a XVII. és XVIII. kerületek, illetve Vecsés határán terül el, 1515 hektáron, ami körülbelül 15 Margit-szigetnyi méretnek felel meg. Ezen a hatalmas területen több mint 200 építmény található; számos raktár, irodaház, saját erőmű, rendőrség és tűzoltóság, utasforgalmi és logisztikai csarnokok.
Ferihegy területét már 1938-ban kijelölte a főváros kettős használatú, polgári-katonai repülőtér céljaira, az építkezés 1942-ben kezdődött, de a II. világháború közbeszólt, és a bombázások miatt súlyos károkat szenvedett létesítmények (többek közt a már részben álló, mai nevén 1-es terminál) további munkálatait le kellett állítani.
Az újjáépítésről 1947-ben született döntés: a repülőtér a terminállal, hangárral, a beton futópályával és a forgalmi előtérrel végül 1950-re lett használható.
A repülőtér ünnepélyes megnyitóját és átadását 1950. május 7-én, vasárnap tartották. A forgalom az első Li-2-es utasszállító repülőgép Budaörsről végrehajtott átrepülésével indult el, ezzel kezdődött a polgári repülés a ma is működő helyszínen.
Ferihegy a magyar polgári légiközlekedés központja és Magyarország kapuja lett, ide helyezte székhelyét a Maszovlet, a Malév magyar-szovjet közös tulajdonú elődje.
Rendszeres légijáratok eleinte csak Bukarest, Prága, Szófia és Varsó felé közlekedtek. Az első nyugati járatot a megnyitó után 6 évvel, 1956 nyarán az addigra már teljesen magyar állami tulajdonú Malév indította Bécsbe, Li-2 típusú repülőgéppel. A budapesti repülőtéren köszöntött első nyugati légitársaság 1957-ben indított amszterdami járatával a holland KLM volt.
Az akkor még egyetlen, betonfelületű futópálya 1500 méteres hosszban a repülőtér 1950-es megnyitására készült el, és a sugárhajtású, illetve egyre nagyobb gépek megjelenése miatt fokozatosan meghosszabbították: első ütemben 2500 méteresre, majd 1958-ra érte el mai, 3010 méteres hosszát.
Az első irányítótorony szintén 1950-ben kezdte meg működését, az 1-es terminálként ismert épülettel együtt. Az ifj. Dávid Károly által tervezett egyedi, Bauhaus-stílusú utasforgalmi épület repülőgépet formáz, „motorjait” a két, egyenként 23 méter magas torony adja. Érdekesség, hogy a mindennapi működés során rendszerint soha nincs szükség két toronyra, csak az építészeti szimmetria kedvéért épült belőle kettő.
1974-re az utasforgalom meghaladta az évi egymillió főt, a mai 1-es terminál már nem győzte a forgalmat.
Emiatt 1977-ben megkezdődtek egy új terminál, új irányítótorony, a párhuzamos és 3700 méter hosszú 2-es futópálya, valamint az új műszaki bázis, a javítóhangárok tervezése és építése. A mai nevén 2A terminál 1985-ben készült el, napjainkban a schengeni járatok utasait kezeli. A folyamatosan növekvő forgalom miatt további fejlesztésekre volt szükség, így 1998-ban átadták a 2B terminált.
A 2-es terminál két részét összekötő, egyesítő Sky Court csarnokot 2011-ben adták át, itt működik az utasbiztonsági ellenőrzés, számos kereskedelmi egység, alattuk pedig csomagosztályzó. A 2B terminálhoz kapcsolódó utasmólót 2018 szeptemberben, az A épülethez kapcsolódó, a diszkont járatok kiszolgálására szolgáló móló első ütemét 2020 januárjában, második ütemét augusztusban vehették birtokba az utasok. A repülőtér 2019 végére új árukicserélő központtal, a Cargo Cityvel bővült, amely a 2-es termináltól dél-keletre, a 2-es futópálya mellett épült fel.
A repülőtér gurulóút-hálózata 18 kilométer hosszú, forgalmi előterei – amelyek a terminálok és a Cargo City előtt találhatók – összesen több mint félmillió négyzetmétert tesznek ki.
A budapesti repülőtér 2012. február 3-án szenvedte el története addigi legnagyobb válságát a Malév leállásával és csődjével. Abban az évben az utasforgalom több százezer fővel visszaesett, az átszálló forgalom gyakorlatilag teljesen megszűnt, a repülőgépek fel- és leszállásainak száma pedig a 2002-es szintre esett vissza. A forgalom racionalizálása miatt nem sokkal a Malév leállása után, 2012 májusának végén az egyes terminált bezárta az üzemeltető.
A nemzeti légitársaság helyét viszonylag gyorsan átvették az Európában is ambiciózus terjeszkedést folytató diszkont légitársaságok. A Malév működésének utolsó teljes évében, 2011-ben elért 8,92 milliós utasszámot 2014-ben már meghaladta a repülőtér forgalma, 2015-ben pedig átlépte a 10 milliót, abban az évben, júliusban regisztráltak először egy hónapon belül egymillió feletti utast a reptéren. Aztán végül 2019-ben megközelítette a 16,2 milliót az indulók és érkezők száma.
A töretlen növekedés egészen 2020 februárjának végéig tartott, a repülőtér történetében ekkor fordult elő elsőként, hogy ebben az egyébként mindig gyenge hónapban meghaladta az utasszám az egymilliót. A koronavírus-járvány előtti időszakban a repülőtér dolgozói már napi 40-44 ezer utast és átlagosan napi 336 járatot kezeltek, a repülőgépek pedig 2019 végén 153 külföldi célállomással kötötték össze Budapestet.
A pandémia miatt azonban 2020 márciusában 57,9 százalékkal csökkent az utasforgalom az előző év harmadik hónapjához képest, a gépmozgások száma 33,6 százalékos mérséklődést mutatott, áprilisra pedig szinte teljesen eltűntek az utasok a repülőtérről. A légikikötő forgalma 2024-re épült vissza és haladta meg a járvány előtti rekordot, több mint 17,5 millió utas fordult meg a terminálokon. A 2025-ös első negyedév számai alapján az utasszám növekedése töretlen: míg januárban közel 1,3 millió, a legkevésbé forgalmas februárban pedig 1,2 millió, márciusban már 1 468 754 utas fordult meg a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren.
Eközben hatalmas növekedés történt az áruforgalomban is, 299 642 tonna légiáru haladt át 2024-ben a repülőtéren, amellyel megelőzte Bécset a cargo-forgalom. A növekedés 2025-ben is folytatódik: márciusban 36 781 tonna árut kezeltek Ferihegyen, ami új havi rekord és 55 százalékot meghaladó növekedésnek számít.
A tavalyi év talán legfontosabb eseménye volt, hogy a magyar állam 2024 júliusában, hosszas tárgyalásokat követően visszavásárolta a légikikötőt üzemeltető Budapest Airport Zrt. 80 százalékát a többségében kanadai pénzügyi befektetőktől, az üzemeltetést pedig az új kisebbségi tulajdonosra, a nagy szakmai tapasztalattal rendelkező, francia VINCI Airports vállalatra bízta.
A Budapest Airport lapunkhoz eljuttatott közleményében azt írta, hogy az eltelt 75 évben a repülőtér 27 396 napot üzemelt, ezalatt 302 millió utas és 3,1 millió tonna áru haladt át rajta. A légikikötő dolgozói mára napi közel 60 000 utast kezelnek, ami meghaladja a megnyitás évében regisztrált egész éves forgalmat, és jelenleg átlagosan napi 300 járat fordul meg a repülőtéren, amely története során kétszer is elnyerte az Európa legjobb repülőterének járó díjat.
A repülőtér jövőjét illetően a legfontosabb az új, 3-as terminál felépítése, amelynek alapkövét a nemzetgazdasági miniszter kijelentése szerint még az idei évben tehetik le. A projekt előkészítő munkálatai már zajlanak, a korábbi nyilatkozatok szerint az új terminál 2032-re készülhet el. Az addigi időszakban az üzemeltető bővíti a 2-es terminál kapacitását, aminek szükségességét az idei és a következő évekre várható utasszám-növekedés is alátámasztja.
A Budapest Airport a 75. jubileumát egész éven át tartó, a névadó zongoraművész-zeneszerzőre fókuszáló rendezvénysorozattal és aktivitásokkal ünnepli. A május 7-i évfordulóra pedig egy videó is készült, amelynek képkockáin mesterséges intelligencia segítségével számos régi fényképfelvétel elevenedik meg:
