A londoni Croydon légikikötőben 1920-ban épült fel a világ első repülőtéri irányítótornya: ezzel kezdődött a légiforgalmi irányítás azóta is töretlen fejlődése.

A croydoni repülőtér első irányítótornya (Forrás: Twitter – NATS)

Látva a repülőgépes forgalom növekedését, az angol Légügyi Minisztérium 1920 elején elrendelte egy irányítótorony építését a Croydon repülőtéren, London akkori fő légikikötőjében, a szerkezet az év végére el is készült.

Így a világ első légitársaságainak létrejöttével párhuzamosan elkezdődött a mai fogalmaink szerinti légiforgalmi irányítás rendszerének kialakítása is.

Bár az építmény mindössze 5 méterre magasodott a repülőtér fölé, mai társaihoz hasonlóan már minden oldalát ablakok borították.

Ian Walker, a Croydon Repülőtér Történelmi Társaság elnöke (Historic Croydon Airport Trust) a minisztériumi utasítás évfordulója alkalmával a közelmúltban elmondta: 1920-ban még nem létezett semmilyen koncepció a légiforgalmi irányítás vagy akár egy repülőtér létesítésére. Ezért az akkori szakembereknek kellett kidolgozniuk, tesztelniük és alkalmazniuk azokat az eljárásokat, amelyek elősegítették azt, hogy a légiforgalom növekedésével a repülés továbbra is biztonságos maradjon.

A cikk a hirdetés alatt folytatódik.

Croydon a két világháború között volt London fő repülőtere. A repülőteret azonban lassan körbenőtte a város, így vezető szerepét a II. világháború után átvette Heathrow.

 

Végül 1959-ben végleg bezárt és helyén lakóövezet épült. A légikikötőből mindössze a terminál és az irányítótorony épülete maradt fent, napjainkban látogatóközpontként működik, de a gurulóút és a futópálya egy része is emlékeztet még az eredeti funkcióra.

A repülőterek korábban mindössze olyan rádióállomásokkal rendelkeztek, amelyek mint “légi világítótorony” működtek, ám más szolgáltatást nem biztosítottak. Ezért a repülőtéri irányítótorony kulcsfontosságú fejlesztésként jelent meg.

Az ezekben szolgálatot teljesítő személyzet, akkori nevükön polgári légiforgalmi tisztek (CATO) alapvető forgalmi, navigációs és meteorológiai információkat adtak a pilótáknak.

Noha ez is viszonylag új dolognak számított, ehhez társult még egy fejlesztés, a napi tucatnyi járat nyomon követése. Ezt a járatok rádióadásainak háromszögeléses helymeghatározásával érték el, amely adatokat azután egy papírtérképre vitték fel gombostűk és kis zászlócskák segítségével.