Fél évszázada, 1975. szeptember 30-án következett be a magyar polgári repülés történetének egyik legtragikusabb és legtitokzatosabb katasztrófája. A Malév 240-es számú, Budapestről Bejrútba közlekedő járatát teljesítő, HA-LCI lajstromjelű, Tupoljev Tu-154 típusú utasszállító repülőgép a libanoni főváros közelében zuhant a tengerbe.
A járat késő este szállt fel Ferihegyről, és éjfél után érkezett a bejrúti légtérbe. Nyolc perccel a tervezett leszállás előtt azonban megszakadt a rádiókapcsolat az irányítással, majd a repülő eltűnt a radarernyőkről. A part közeli szemtanúk erős villanásról, illetve a levegőben történt robbanásról számoltak be. A fedélzeten tartózkodó 50 utas és a 10 fős személyzet közül senki sem élte túl a katasztrófát.
A fedélzeten 11 magyar állampolgár tartózkodott, köztük a teljes személyzet, valamint francia, brit, finn, szaúdi, egyiptomi, angolai és mintegy harminc libanoni utas.
Az esemény vizsgálatát már a kezdetektől bizonytalanság és titkolózás övezte, a Magyar Távirati Iroda (MTI) és annak nyomán a magyar sajtó is csak egy rövidhírben számolt be a katasztrófáról a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium közlésére hivatkozva.
„A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium jelenti, hogy a Malév 240-es budapest–bejrúti járata szeptember 30-án a hajnali órákban, nyolc perccel a bejrúti repülőtérre való leszállás előtt eddig ismeretlen okból a tengerbe zuhant. A gépnek ötven utasa volt, köztük egy magyar. A gépen tízfőnyi személyzet teljesített szolgálatot. Valamennyien életüket vesztették. A szerencsétlenség színhelyén mentőhajók tartózkodnak, és folytatják a kutatást a gép utasai után. A szerencsétlenség kivizsgálására bizottság utazott a helyszínre, és a libanoni hatóságok közreműködésével megkezdte a munkáját.” (MTI – 1975. október 1.)
Annak ellenére, hogy a katasztrófa a part közelében, jól beazonosítható helyen történt, a roncsokat és – a hivatalos információk szerint – a repülőgép fedélzeti adatrögzítőit sem emelték ki, noha felmerült a brit haditengerészet segítségének lehetősége. A hivatalos közlés mindössze annyit rögzített, hogy „a katasztrófa ismeretlen okból történt”, a részletes vizsgálati anyagokat titkosították, és az utaslisták is hiányosan kerültek nyilvánosságra.
Az eset idején Libanonban polgárháború dúlt, szinte az összes légitársaság felfüggesztette az oda közlekedő járatait a Malév, az Interflug és az Austrian Airlines kivételével.
Habár a bizonyítékok hiánya miatt máig nem tudni biztosat a katasztrófa okairól, a közvélekedés szerint a gépet lelőtték. Egyes információk szerint a járatra a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSz) delegációja váltott jegyet, ám arról sincs biztos információ, hogy a csoport fel is szállt a fedélzetre.
Más, nem bizonyított értesülések szerint a Ferihegyen egy félreeső állóhelyen felkészített, az indulását többször is elhalasztó járat rakterébe nehéz faládákat rakodtak, amelyben fegyverek és lőszerek lehettek, a kiszolgálás közben egy állítólagos áramszünet miatt a repülőtér érintett része pedig egy időre sötétségbe is borult. Más értesülések szerint a légitársaság telefonon kapott figyelmeztetést, hogy ne indítsa el a járatot a háborús térségbe.
A személyzet, Pintér János parancsnok, Kvasz Károly másodpilóta, Horváth István fedélzeti mérnök, Mohovits Árpád pilóta, Majoros László utazó szerelő, valamint Kmeth Ágnes, Fried Richárd, Szentpály Mercedesz, Herczeg Lászlóné és Németh Lászlóné légiutaskísérők emlékét jelképes sírhely őrzi a budapesti Farkasréti temetőben. A magyar áldozatok családjai szerény pénzbeli támogatást kaptak, majd 2009-ben négymillió forintos kegyeleti támogatást ajánlott fel számukra a magyar kormány.
