A futópálya küszöbe után ezer méterrel még a levegőben volt az Air India Express Boeing 737-800-as repülőgépe a légiforgalmi irányító vallomása szerint. Egy utas pedig arról számolt be, hogy úgy érezte, a repülőgép a földet érést követően nem fékeződött, hanem gyorsult.

Túl későn ért földet az Air India Express Boeing 737-800-as repülőgépe, amelyik pénteken túlfutott a dél indiai Kozhikode Nemzetközi Repülőtéren, és a pálya végén egy meredek részűn aljában, a pálya szintje alatt 34 méterre állt meg, több darabra szakadva.

Az indiai polgári légiközlekedési hatóság (DGCA) egyik tisztviselője korábban azt közölte, hogy a repülőgép a pályaküszöbtől mintegy 900 méterre ért földet.

Az illetékes minisztérium közlése, amely az Avherald oldalon is megjelent, idézi a toronyban szolgálatot teljesítő légiforgalmi irányító vallomását, amely szerint
a repülőgép még a levegőben volt a 10-es jelű futópálya küszöbétől 1030 méterre lévő C-gurulóútnál, azaz a 2850 méter hosszú pályából kevesebb, mint 1820 méter maradt a fékezésre.

A légiforgalmi irányító gyanította, hogy a repülőgép túl fog futni, ezért már ekkor riasztotta a tűzoltó egységeket, és arra adott engedélyt, hogy kövessék a gépet a futópályán. Néhány másodperccel később, amikor a repülőgép eltűnt a futópálya végén, kiadta a riasztást, és arra utasította a vészhelyzeti szolgálatokat, hogy az ott lévő völgyben keressék a repülőgépet.

A cikk a hirdetés alatt folytatódik.

A repülőgép kabinjának hátsó részében helyet foglaló utas arról számolt be, hogy az első leszállási kísérletkor végrehajtott átstartolást követően a 737-es egy második megközelítést hajtott végre.

Beszámolója szerint úgy tűnt, hogy a repülőgép a földet érést követően nem fékeződik, hanem mintha újra gyorsulna, majd néhány másodperccel később túlfutott.

Forrás: Twitter

Az érintett utas csak könnyebben sérült meg a balesetben, és a saját lábán hagyta el a roncsot.

Az utas beszámolója arra is utalhat, hogy a repülőgép személyzete megpróbált ismét átstartolni, vagy hogy a pilótafülkében zűrzavar keletkezett, esetleg vita alakult ki a pilóták között.

A légiközlekedésért felelős miniszter közölte: a repülőgép tartályaiban még megfelelő mennyiségű üzemanyag állt volna rendelkezésre, hogy a személyzet kitérő repülőtérre irányítsa át a járatot.

A 737-es mindkét adatrögzítőjét megtalálták a hatóságok, vizsgálatuk megkezdődött, a bennük lévő információk választ adhatnak majd a történtekre.

Amint korábban beszámoltunk róla, a repülőgép Dubajból tartott a dél indiai Kozhikode Nemzetközi Repülőtérre. Az IX 1344-es járatot teljesítő Boeing 737-800-as esős időjárásban érkezett a légikikötőhöz, és a 10-es jelű futópályára lecsökkent látási viszonyok mellett, oldal-hátszélben végrehajtott leszállást követően nem tudott megállni a nedves betonfelületen.

A repülőgép túlfutott, a pálya túlsó végén lévő meredek rézsű alján állt meg, a 737-es orr- és farokrészei leszakadtak a törzsről.

A repülőgép fedélzetén 174 utas, köztük 10 kisgyermek, illetve 7 fős személyzet tartózkodott, a katasztrófának 18 halálos áldozata van, köztük a mindkét pilóta.

A repülőtér fennsíkon helyezkedik el, és egyetlen, 10/28-as irányú futópályával rendelkezik. A leszállásra használható pályahossz mindkét irányból 2850 méter, a pályavégeken 93 x 90 méteres biztonsági területet (Runway End Safety Area – RESA) alakítottak ki.

A balesetben érintett VT-AXH lajstromjelű repülőgépet 2006 novemberében gyártották, 13 éves és 9 hónapos volt.

A katasztrófa okait és felelőseit az ilyenkor szokásos hatósági vizsgálat hivatott felderíteni, de a legtöbb esetben a túlfutásos események java pilótahiba miatt történik, vagy nagyban hozzájárulnak a személyzet nem megfelelő döntései és reakciói.

Az előzmény a legtöbb esetben az, hogy a repülőgép túl nagy sebességgel vagy a futópálya földet érési zónája után ér le, és nem marad elegendő pályahossz a fékezésre.

Rosszabb esetben a nem megfelelő sebesség és a túl késői földet érés egyszerre okozza a balesetet, amelyhez csak hozzájárul a kedvezőtlen időjárás és a vizes, csúszós futópályafelület.

Az ilyen események azzal kerülhetők el, ha a személyzet időben felismeri, hogy nem stabil a megközelítés, és a késői földet érés előtt, vagy annak pillanatában, egy esetleges elpattanás után, még a fékezés megkezdése előtt átstartolást hajt végre. Amennyiben olyannyira kedvezőtlenek a körülmények (időjárás, fékhatás), akkor az első vagy második sikertelen kísérletet követően a pilóták nem erőltetik a leszállást a célrepülőtéren, hanem kitérő légikikötőbe viszik a repülőgépet.