Maga Michael O’Leary tart sajtótájékoztatót kedden Budapesten, ebből sejthető, hogy némi szitkozódás kíséretében újabb útvonalai megszüntetését, kapacitásai csökkentését vagy akár a budapesti bázis téli bezárását jelenti be az ír fapados vezére. Valójában mindez „business as usual”, illeszkedik az elmúlt hetek bejelentéseinek sorába, sőt az elmúlt évek gyakorlatába is.
Az ír fapados még június elején jelentette be a téli menetrendjét, amely szerint a budapesti repülőtérről 53 útvonalon tervezett járatokat. Az extraprofit-adóról szóló rendelet megjelenése után – amely szerint a légitársaságok hozzájárulása címén a Magyarországról induló utasonként EU-n belül 3900, azon kívül 9750 forint adó terheli a légiutazást – a Ryanair egyből kilátásba helyezte a kapacitáscsökkentést, néhány az adóra és a magyar kormányra tett kemény megjegyzés kíséretében. Minderre még egy lapáttal rátett a cégre kiszabott 300 millió forintos fogyasztóvédelmi bírság, amely ellen a Ryanair természetesen fellebbezett.
A légitársaság aztán augusztus első felében bejelentette, hogy az idei téli menetrendben budapesti bázisán 8 útvonalát megszünteti, további 7 útvonalon pedig a tervezetthez képest kevesebb járatot közlekedtet, válaszul a kormány által bevezetett extraprofit-adóra.
Azóta – mint megírtuk – több bázisán húzta le a rolót a Ryanair a téli időszakra, vagy jelentett be útvonalbezárásokat, kapacitáscsökkentést. Köztük Zágrábban, Athénban és Brüsszelben,
természetesen a szokásos idiótázás és egyéb csípős jelzők kíséretében.
A Ryanair jó szokásához híven ezeket a lépéseket külső okokkal indokolja: hol a kormányok által kivetett adókról, hol a magas reptéri költségekről, hol a repülőgépgyártók késéseiről, hol a turizmus támogatásával kapcsolatos ösztönzők hiányáról szóló lemezt teszik fel, vagy pedig ezek tetszőlegesen kevert egyvelegét adja elő a cég.
Attól függően, hogy kivel szemben kell érdeket érvényesíteni, vagy éppen mit lehet kipécézni a kommunikációban. (A munkavállalók követeléseiről, illetve a szakszervezetekről szóló album az utóbbi időben nem vagy csak kevesebbet szerepel a repertoárban.)
A téli kapacitáscsökkentés valójában a szokásos üzletmenet része a Ryanairnél, sőt az ír fapados évről évre a flottájának több mint 10 százalékát állítja le teljesen novembertől március végéig.
Éves pénzügyi beszámolója szerint a mintegy 500 gépes flottából a 2021-es pénzügyi évben 75, 2020-ban 64, 2019-ben 65, 2018-ban 60, 2017-ben és 2016-ban 40, 2015-ben 50, 2014-ben 70 repülőgépet küldött téli álomba a cég, de például 2012 és 2013 telén a magas üzemanyag-költségek miatt 80 gépet állított le ezen időszakban az akkor kb. 300-ból.
Ezt a Ryanair „szezonális leállítási eljárásnak” (seasonal grounding policy) nevezi jelentéseiben, és azzal indokolja, hogy ezen időszakban a „tipikusan alacsonyabb téli forgalom, valamint az alacsonyabb áron eladható ülőhelyek” mellett kevésbé nyereséges az üzemelés a magasabb reptéri költségek és/vagy adók, valamint egyes időszakokban a magasabb üzemanyagárak mellett. A Ryanair egyébként ilyenkor végezteti el a leállított gépek nagy karbantartását.
Mint ismert, az ukrajnai háború és a szankciók miatt az üzemanyagárak jelenleg az egekben vannak (még ha ezt részben sikerül kompenzálnia a légitársaságoknak fedezeti ügyletekkel), a magas infláció, a növekvő élelmiszerárak és rezsiköltség pedig vélhetően negatív hatással van a téli utazási kedvre a nyári nagy boom után. Ezeket O’Leary természetesen már láthatja az elemzésekből és az előzetes foglalási adatokból.
A koronavírus miatt – remélhetőleg – általános utazási korlátozások már nem lesznek Európán belül, de az esetleges új variánsok okozta kiugrások vagy hullámok okozhatnak még kellemetlen meglepetést a télen.
Ilyen körülmények között nyilván nem vagy csak korlátozottan lehetséges a magyar kormány által kivetett plusz teher érvényesítése a jegyárakban, illetve az adó áthárítása nehezítené a téli időszakra korábban bejelentett ülőhelykapacitás értékesítését.
Azt nem tudni, hogy a munkavállalókat, a reptereket, és az alvállalkozókat a végletekig kihasználó cég hírében álló Ryanair nyomást helyezett-e a Budapest Airportra vagy az itteni alvállalkozóira a reptéri költségek leszorítása érdekében, hogy ezzel kompenzálja az adó miatt rá háruló plusz terhet. Ha tett ilyen kísérletet, akkor vélhetően nem járt sikerrel, ugyanis a repülőtér fix tarifákkal dolgozik, kedvezményeket pedig alapesetben a forgalombővítés után ad a légitársaságoknak, a földi kiszolgáló cégek pedig hosszútávú, több éves szerződésekkel dolgoznak.
A Ryanair a téli időszakra történő kivonulása és ezzel a piac átengedése a versenytársaknak nem valószínű, ugyanakkor az alacsonyabb nyereséggel üzemelő útvonalakon további, akár drasztikus járatszám-csökkentés vagy felfüggesztés várható.
Benne van a pakliban az is, hogy Athénhoz, Brüsszelhez, vagy Zágrábhoz hasonlóan a Ryanair (ez esetben a Buzz leányvállalat) budapesti bázisának működését hibernálja télre, ami azt jelenti, hogy átszervezik a menetrendet, és a megmaradó budapesti járatokat más repterekről üzemelő gépekkel teljesítik. Ez természetesen az itt dolgozó, nagyrészt magyar személyzet (pilóták és légiutas-kísérők) számára rossz hír, akiket más bázisokra helyezhet, vagy fizetés nélküli szabadságra küldhet ezen időszakra a fapados. Rosszul jár a reptérüzemeltető is, mert a bevételkiesés mellett szűkül az útvonal-kínálat, ami természetesen az utasoknak, főleg az érintett városokba-régiókba üzleti, munkavállalási célú vagy rokoni kapcsolatok miatt ingázóknak fájhat.
Kíváncsian várjuk O’Leary múlt hétre már beharangozott, de az utolsó pillanatban most keddre halasztott budapesti performanszát: attól tartunk, hogy óriási meglepetést már sem tartalmában, sem stílusában nem tud okozni.
